Az vagyok, ami éppen vagyok. Ezen nincs mit szépíteni, nincs mit elvenni és nincs mit hozzáadni.

Minden megvan bennem.

Ahogy benned is.

A béke.

Nem akarok karriert építeni. Nem akarok maradandót alkotni és híres lenni. Egyszerűen csak élvezni akarom az alkotás örömét. Csak szeretnék eggyé válni az alkotással, hagyni, hogy magával ragadjon az áramlata és én magam legyek a kép, a szó, a dal vagy a mozdulat. Ott és akkor, amikor éppen alkotok. Csak tenni akarom és nem elmélkedni rajta.

Szeretnék dobolni, táncolni, hennázni, kalligráfiába mélyedni, festeni, énekelni, jógázni, kézenállni, síelni, játszani, szeretkezni, nevetni… Szaladni a széllel, futni a vízzel, hallgatni Gaia szívének dobbanásait és a talpam alatt érezni lelkének lüktetését… együtt szállni a madarakkal és messzi földeket bejárni. Egyszerűen csak boldogan létezni.

Örömben élni nap, mint nap. Ennyi csak.

Nem tudom, talán mégiscsak bölcsebb lenne hallgatni. Hagy formálódjon ez az új élet. Egy évvel ezelőtt hallgattam a szívemre és tavaly májusban elmentem a Caminora. És minden megváltozott. A változások fájdalommal is járnak sokszor. Néha nehéz elfogadni, hogy amikor a szíved vágyát követed elkerülhetetlenül fájdalmat okozol másoknak.. Én sem tudtam elkerülni. Ezért olyan nehéz írni erről.

Nem is írok.. Aki ismer, tudja miről beszélek.

De mégis leírom azt, hogy boldogan dobog a szívem, mert úgy érzem végre rátaláltam a saját utamra! Úgy érzem magam, mint az a vándor, aki a Caminon voltam! Sosem tudom, mit hoz a holnap.. bár néha félek, de egyre erősebben bízom, bízom önmagamban és az Életben! Hiszen az életem értem van, akármi történik… Az egész egy nagy utazás és csak rajtam múlik mit hozok ki belőle.

Csak egyszerűen le akarom írni, hogy boldog vagyok, hogy élek és vagyok, aki vagyok! Ennyi.

És még annyit, hogy ma tartottam élesben először gyerekjóga órát. Tizennégy ovis részére! Hangos volt, de jóó! Áááá Köszönöm!

Namaste

Ha már egyszer kalligráfiát tanulok…

Legyen béke a szívetekben karácsonykor!

Boldogat!

Színjáték az egész! Illúzió, amit elhiszek és szenvedek tőle, amikor azonosulok vele. Pedig nem létezik semmi más csak a szeretet. Valódi lényemet tekintve nem vagyok se anya, se feleség, se grafikus és Panni sem. Nem vagyok egyik szerepem sem. Valódi lényem szavakkal nem fejezhető ki. Vagyok, aki vagyok.

És itt be is zárhatnám a blogot, mert az igazságról nem tudok többet mondani, csak ismételném magam meg az összes könyvet, amit olvastam. Minden ugyanarról szól. Az igazság kimondhatatlan. Érezd és tapasztald meg! És sose feledd ki vagy valójában, életed legsötétebb óráiban pedig főleg!

Amúgy a szerepekkel semmi baj. Ha már kiosztottál magadra párat, éld meg és élvezd, hogy játszhatod. Csak emlékezz rá, hogy egyik sem Te vagy. Lehetőleg minden pillanatban Van, aki azt mondja, ez egyszerű. Vagy csak elhisszük, hogy nehéz…

itt bennem
az örök csendben
szívem dobban
ki és belélegzem önmagam

Pedig alapjában véve minden ugyanolyan volt, mint eddig. Nem újult meg a piac, nem lett több vagy szebb az áru.

Minden ugyanaz volt, én voltam a különbség. Ugyanazt nézve másképp láttam. Máshová állítottam a fókuszt.

Ennyi. Minden rajtam múlik.

Látni akartam, de ha nem megy, hát nem látok.
ELFOGADNI akarom, ami van és ELENGEDNI azt, amit gondolok és érzek, BEENGEDNI azt, ami jönni akar. Megengedni és beengedni azt az utat, amit Isten nekem szán. Félreállni, hogy megtörténhessen a csoda.

Az igazság az, hogy nem tudom mitévő legyek, nem tudom melyik a legjobb út, nem tudom mi vár rám.
Az igazság az, hogy annyi érzés, annyi gondolat kavarog bennem és körülöttem, hogy teljesen összezavarodtam.
Az igazság az, hogy sok minden fáj, sok mindentől félek és vannak gyengeségeim.
Az igazság az, hogy nem tudok semmit.

Az igazság az, hogy most megengedem magamnak ezt a nem tudást.
Mert van, Aki tud mindent. És Őt kérem meg, hogy vezessen.

Üres vagyok. És ez az üresség a legjobb, mert megkönnyebbülök benne.
A gondolatok és érzések csak jönnek és mennek, de nem tudnak megtapadni. Ebben az ürességben érzem, hogy nem vagyok egyedül. Talán ez az üresség mégis inkább valami, ami kitölt. Nem tudom megnevezni.

…

Nem az érzéseim és nem a gondolataim vagyok. A szeretet vagyok. Amikor meg tudom élni ezt és csak szeretek: nem akarok semmit és nem vagyok senki, aki itt a földön valakinek látszik. Csak VAGYOK. Nem akarok múltat és jövőt, csak élem a jelen varázslatát. Ami ilyenkor történik teljességgel kívül esik a látható világon és mégis Egy vele.