hiszek egy…

június 20, 2012 § Hozzászólás

hiszek egy csodálatos világban,
ahol a sebek begyógyulnak, a fájdalom elmúlik, a gondok ködbe vésznek
él bennem egy halvány emlék a világról, ahol béke van, öröm és szeretet
élnek is ott mindenféle mesebeli, furcsa lények

hiszek a megbocsájtásban
hiszek a kegyelemben
hiszek a szíved erejében
hiszek a békében

amióta az eszemet tudom hiszek ebben
pedig az események látszólag sokszor az ellenekzőjét tanúsítják
különösen mostanában
mégis egyre erősebben hiszek benne

HISZEK A SZERETET EREJÉBEN

végül nem marad más

az út örök

február 29, 2012 § Hozzászólás

 

a vándor változik…

vegyétek tudomásul

február 9, 2012 § Hozzászólás

Nem vagyok tündér. Ugyanolyan ember vagyok, mint ti: rendelkezem jó és rossz oldallal egyaránt. Meg van bennem mindennek a két oldala. Tudok kedves és utálatos is lenni. Tudok halkan suttogni és kiabálni is. Tudok simogatni. És ütni is..

Az vagyok, ami éppen vagyok. Ezen nincs mit szépíteni, nincs mit elvenni és nincs mit hozzáadni.

Minden megvan bennem.

Ahogy benned is.

belső árnyak

február 1, 2012 § 1 hozzászólás

Néha rám tör a félelem. Van, amire nézni fájdalmas.
A gyomrom összeszorul. Tudom, nem a másik ember tehet róla, hiszen ő csak tükröt tart felém. Én nem vagyok megbékélve azzal, amit önmagam sötét árnyaiból vetítek rá. Tudom, át kellene ölelnem szeretettel ezt a démont. Másképp nézni rá. Egy lehetőségként arra, hogy feloldjak, elengedjek valamit, ami már nem az enyém, ami többé már nem szolgál. Semmi félelmetesebb nincsen önmagamnál, a saját félelmeimnél. Az egyetlen akadály az úton csak én magam vagyok, semmi más.
De hát ez csodálatos! Hiszen így mindig kéznél van a megoldás: önmagam!
El kell indulni befelé, akkor is, ha fáj, ha rossz látni, amit ott találsz. Ne félj, ez csak képzet! Ha belsőd fényével beburkolod, szertefoszlik a sötétség és félelmed helyébe a megkönnyebbülés és az öröm lép.

A béke.

sokadik bejegyzés

január 17, 2012 § 3 hozzászólás

Elegem van ebből az önismereti tréningből, amit nap, mint nap játszom magamban. Elegem van a félelmeimből, a berögzült minták ijesztgetéseiből, a folyamatos agyalásból, mert az elme mindig mindennek az értelmét keresi. Semmi mást nem akarok csak élvezni az életet, egyszerűen csak létezni. Élni a nap, a hold és a csillagok alatt, ki és belélegezni önmagam.

Nem akarok karriert építeni. Nem akarok maradandót alkotni és híres lenni. Egyszerűen csak élvezni akarom az alkotás örömét. Csak szeretnék eggyé válni az alkotással, hagyni, hogy magával ragadjon az áramlata és én magam legyek a kép, a szó, a dal vagy a mozdulat. Ott és akkor, amikor éppen alkotok. Csak tenni akarom és nem elmélkedni rajta.

Szeretnék dobolni, táncolni, hennázni, kalligráfiába mélyedni, festeni, énekelni, jógázni, kézenállni, síelni, játszani, szeretkezni, nevetni… Szaladni a széllel, futni a vízzel, hallgatni Gaia szívének dobbanásait és a talpam alatt érezni lelkének lüktetését… együtt szállni a madarakkal és messzi földeket bejárni. Egyszerűen csak boldogan létezni.

Örömben élni nap, mint nap. Ennyi csak.

változások

január 11, 2012 § Hozzászólás

Most nem tudom, hogy írjak-e vagy válasszam-e inkább a csöndet. Talán bölcsebb lenne a csöndet választani.
Sok minden változott. Kívül-belül. Annyi minden! Az új élethelyzet sok újdonságot vonz. Vár az ismeretlen!

Nem tudom, talán mégiscsak bölcsebb lenne hallgatni. Hagy formálódjon ez az új élet. Egy évvel ezelőtt hallgattam a szívemre és tavaly májusban elmentem a Caminora. És minden megváltozott. A változások fájdalommal is járnak sokszor. Néha nehéz elfogadni, hogy amikor a szíved vágyát követed elkerülhetetlenül fájdalmat okozol másoknak.. Én sem tudtam elkerülni. Ezért olyan nehéz írni erről.

Nem is írok.. Aki ismer, tudja miről beszélek.

De mégis leírom azt, hogy boldogan dobog a szívem, mert úgy érzem végre rátaláltam a saját utamra! Úgy érzem magam, mint az a vándor, aki a Caminon voltam! Sosem tudom, mit hoz a holnap.. bár néha félek, de egyre erősebben bízom, bízom önmagamban és az Életben! Hiszen az életem értem van, akármi történik… Az egész egy nagy utazás és csak rajtam múlik mit hozok ki belőle.

Csak egyszerűen le akarom írni, hogy boldog vagyok, hogy élek és vagyok, aki vagyok! Ennyi.

És még annyit, hogy ma tartottam élesben először gyerekjóga órát. Tizennégy ovis részére! Hangos volt, de jóó! Áááá 🙂 Köszönöm!

Namaste

karácsonyra

december 23, 2011 § 1 hozzászólás

Ha már egyszer kalligráfiát tanulok…

Legyen béke a szívetekben karácsonykor!

Boldogat!