camino

november 25, 2010 § 10 hozzászólás

Már az ötödik könyvet olvasom a témában. Egyre inkább hív az Út. Évek óta érzem a hívást, de idén nagyon erősen. Szeretném végig járni Szent Jakab útját. Erről mesélek egy barátnőmnek, mire ő nekem szegezi a kérdést: “Mi van, ha úgy térsz vissza, hogy nem találsz válaszokat a kérdéseidre?”.
Az nem lehet – gondolom – valamit biztosan találok ott. Önmagamat, persze.
De csak annyit mondok: “Nem tudom.”. A válaszokért és az önmagamra találásért elindulnom se kell, hiszen az életem is egy camino, és én is itt vagyok önmagamnak, minden pillanatban készen arra, hogy rá találjak. A valódi válaszok mindenütt ott vannak, melyeket értelemmel felfogni úgy sem lehet, csak megélni és érezni. Akkor hát minek? Talán életem útján mégis egy állomás a Camino. Egyik nap tisztán érzem, hogy ez a szívem vágya és ott a helyem a vándorok között. Aztán másnap rám kiált az elmém: “Megőrültél? Hát ilyen önző vagy, hogy hetekre itt hagynád a kicsi gyerekedet? Anya nélkül??”.  Igen, anyai szívem valóban zokog, de a bennem élő, örök gyermek már az utat tervezi,
a hátizsákot pakolgatja, bakancsot próbál és talpa alatt már az út egyenetlenségeit érzi.
Mi hajt mégis? El Camino azt jelenti: Az Út. Úton lenni. Vándorolni. Gyalogolni. Igen, a gyaloglás! Valahányszor a szabad ég alatt sétálok, érzem lüktető hívását a Földnek. Testem a lépések iránti vágyát kiáltja: Gyalogolj, gyalogolj! Szellő simogat, fülembe sugdos: Várlak az úton! Napfény bíztat, felhő nyomaszt, köd csábít, falevelek intenek: Gyere, gyere! Kutyám barna szemei villognak rám: Testvérem szelleme tart veled!
Hív a Lélek. Nem állok ellen. Megyek, amikor indulnom kell.

Bocsássatok meg érte.

Csak akkor tudom meg milyen az úton járni, ha elmegyek oda. Egy dolog álmodni az útról és egy másik dolog járni rajta…

Reklámok

  • Szamóca szerint:

    Bizony ezzel én is így vagyok: hív már évek óta, de majd indulok, ha mennem kell. És ha mennem kell, azt nem csak tudni fogom, de meg lesz hozzá az idő, a pénz, a lehetőség… Nem tudom, miért éppen oda vágyom, miért éppen azon az úton szeretnék járni, de ha eljön az ideje, tudni fogom.
    Gyalogolni itt is lehet, válaszokat keresni és válaszokat találni itt és most is lehet, de ha hív a camino, ha eljön az ideje, hogy mennem kell, akkor tudom, hogy a válaszok is ott lesznek.
    Addig pedig itt keresgélek, itt élem meg a pillanatot, de lélekben készülök a caminora, hogy ha eljön az ideje, el ne szalasszam…

  • annipanni76 szerint:

    De jó, hogy van még valaki, aki hasonlóan érez! Ha esetleg úgy adódik, hogy egyszerre jön el az időnk, menjünk együtt! 🙂 Én gondolkozom a magyar úton is… de valahogy mégis a camino a szívem vágya. Talán, mert a Tejút alatt járhat a vándor, talán azért, mert már jártam ott…

  • Klára szerint:

    Nem rossz, bár nyilvánvalóan könnyű úgy elmélkedni, filozofálni és “Szent Jakab útját” keresni, hogy közben mindene megvan az embernek alias a feneke alá van téve. Egyébként pedig hogy csinálod, hogy ennyi szabadidőd van és állandóan írogatod a magasztos szövegeket? Nekem a négy gyerek mellett persze nem csoda, hogy kevesebb van, de mikor 1 volt akkor sem volt ennyi üres percem. Biztos én csináltam rosszul valamit:)

    Klára

  • annipanni76 szerint:

    Kedves Klára! Köszönöm a hozzászólásod, bár nem tudom miből gondolod, hogy minden a fenekem alá lenne tolva… Örülök, hogy mindenem megvan, amitől könnyebb az életem, bár azt gondolom az igazi boldogság nem a körülményeinkből adódik 🙂 Ami pedig az egyik ember számára könnyűnek tűnik, az a másiknak nem az. Nincsenek üres perceim. Áltlában éjszaka írok.

    • Klára szerint:

      Rendben értelek, ügyesen áltatod magad:)
      De én úgy gondolom továbbra is, hogy a nagyléptékű “filozófiád” csak a kényelmed, szabadidőd egyik következménye! Semmi több!

      • annipanni76 szerint:

        Ezek szerint irigylésre méltó helyzetben vagyok 😀 Valóban JÓ nekem! Még, ha így is van, miért zavar ez Téged? Nem az író számít, hanem az írás és az olvasó.

  • Klára szerint:

    ” Nem az író számít, hanem az írás és az olvasó” Ez enyhén szólva baromság, már bocsi. Már hogyne számítana az író? Ha hiteltelen az író személye, akkor hiteltelenek az írásai is nem?!
    Amiket írsz nem rosszak, de valahogy süt minden szavadból, hogy egy álomvilágban élsz!
    No én többet nem írok Neked, mert nem veszed észre MAGAD “hiteltelen álmodozó”-kám:)

    Klára

    • annipanni76 szerint:

      Helyes. Eddig sem volt kötelező olvasni az álmodozásaimat… Előbb-utóbb Te is rájössz, hogy épp úgy álomvilágban élsz, mint én. Minden illúzió! Egyetlen valóság van: a szeretet.

  • János szerint:

    Figyelemmel kisérem annipanni76 naplóját és szerintem jó amiket ír!
    Klára! Neked pedig nem muszáj elolvasni, ha nem tetszik ne nézd!
    Az persze való igaz, hogy elég “elvont” vagy annipanni76:-) De ezért nem szabad senkit elítélni!
    “Előbb-utóbb Te is rájössz, hogy épp úgy álomvilágban élsz, mint én.” Ez is egyfajta felfogás, persze lehet, hogy tévedsz ebben,nem? Vagy ez kizárt? 🙂

    üdvözlettel:
    János

    • annipanni76 szerint:

      Kedves János! Örülök, hogy tetszenek az írásaim! 🙂 Tévedésem persze nem kizárt 🙂 Azért nem hiszem, hogy messze vagyok az igazságtól, ha azt mondom, hogy mindenki a saját maga által megteremtett álomvilágban él… Számodra az a valóság, amit saját hitrendszereddel valóságként elfogadsz.
      Elvont lennék? Lehet, de ez is csak nézőpont kérdése. “A dolgok soha nem a maguk valójában, csak a te gondolataidban jelenhetnek meg jónak vagy rossznak.” (Elisabeth Haich)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Mi ez?

You are currently reading camino at panniművek.

Meta

%d blogger ezt kedveli: