mindennap ugyanúgy?

november 26, 2010 § Hozzászólás

Unom az estimeséket. Mindig ugyanazokat olvassuk, újra és újra. Képes vagyok meseolvasás közben teljesen máson agyalni. Tudom, hogy nem vagyok ott. Ez gáz. Pedig örülnöm kellene, hogy mesét olvashatok valakinek, aki meg is hallgatja. Igaz, hogy mindig közbevág, de addig kell örülni, amíg kérdez… Minden esti ritus ugyanolyannak tűnik. Tisztában vagyok vele, hogy ez csak a látszat, mert sosem ugyanolyanok a fények, sosem ugyanúgy gyűrődnek a ruháink redői, sosem ugyanúgy vesszük a levegőt, sosem ugyanúgy érünk egymáshoz, sosem ugyanaz a pillanat. Bár mindig most van. Nem ismétlődik semmi, mégis egy helyben járunk. Csak ennek ajándékait nem veszem észre, amikor belesüppedek az unalomba. Úgy tűnhet a mindennapok tényleg szürkék. Pedig nem. Tudom, hogy nem azok és néha látom is a színeket. Amikor úgy döntök, hogy látni akarom.

Minden pillanatnak örülni akarok! Most!

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Mi ez?

You are currently reading mindennap ugyanúgy? at panniművek.

Meta

%d blogger ezt kedveli: