kiút

november 30, 2010 § Hozzászólás

Itt maradtam egyedül széteső világom közepén. Mindenről kiderült, hogy csak képzet, csak illúzió, melyben kényelmesen elringattam magam. Még riasztanak a pusztulás romjai, nem tudom mi maradhat, ha minden megszűnik. Már nem hibáztatok senkit. Nem mutogathatok másra… csak önmagamra, hiszen ezt a világot én építettem fel. Magam teremtettem átkait és áldásait egyaránt. Így hát magamban kell megtalálnom a szabadság kulcsait is, hogy világom démonai erejüket veszítsék.

Még kitölt a szeretet hiánya. Csak hittem, hogy tudom, mi a szeretet. Hogyan is tudnék szeretni, ha fájdalom lüktet a szív helyén? Hiszen ez is csak egy képzet, melyet az elmém gördít elém, hátha átesem rajta és még jobban beverem a fejem… hátha eszméletemet veszítem a gödör alján. És akkor átvehetné az uralmat. De nem engedem! Többé nem fordulok vissza. Még így a verem alján is látom, hogy milyen tökéletes volt az események időzítése, melyek súlya aztán a mélybe rántott.

De kijutok innen. Felmegyek, mert emlékszem a fényre, emlékszem a békesség szelídségére, emlékszem a kegyelemre. Emlékszem az Egységre.

Egyre csak Saint-Germain gróf levele jár a fejemben A Vörös Oroszlánból, melyet Corneliusnak címzett, mikor a tanítványának a Kyilkhorral, egy maga által életre keltett démonnal kellett megküzdenie. “A Kyilkhort mindig meg kell ölni, különben zsarnokká válik. Ennek az építő és lebontó folyamatnak mélységes értelme az Isteni Igazság; a világ a te teremtményed. Te hoztad létre. Tanuld meg lebontani, feloldani, hogy megszabadulj uralmától! (…) Az egész világ minden sötétségével, démoni formazavarával együtt nem más, mint öntudadlanul felépített Kyilkhor. (…) Ha elnyered a Kyilkhor megteremtésének és lebontásásnak kulcsát, megyered vele saját szabadulásod és a világ legyőzésének kulcsát is. Most újra magadra hagylak. Egyedül leszel. Egyedül tértél külön útra. Egyedül teremtettél. Egyedül kell visszatérned. Minden krízis és minden végső megoldás egyedül találja a tanítványt. Vigyázz. Légy erős és bátor. Légy kitartó. Gondolj arra, hogy már nem fordulhatsz vissza. A misztériumok tengerének közepén vagy. Át kell jutnod a másik partra. Tőled függ, hogy ezt az útszakaszt évszázadok, évek vagy hónapok alatt teszed-e meg…
(Szepes Mária)

A fájdalom lehetőség a felemelkedéshez. Bár nem szükségszerű, de ha már eljött, használd ki az erejét! Fájdalom nélkül is el lehet érni a fényt, hiszen az benned van, mindig is ott volt és ott lesz, csak a szenvedés fátyla takarja el szemedet.

– Rossz kedved van? – kérdezi a kolleganőm.
– Áá nem, csak fáradt vagyok. – lódítom. Jesszusom, ha a bánat már az arcomra van írva, az már régen rossz. Panni, mi történt veled?? Hálás vagyok az intő jelért.

A nőgyógyászati rendelő várótermében ülök. Tompán feszít az alhasam bal oldala. Kísértetiesen emlékeztet ez az érzés a műtét előtti fájdalomra, csak sokkal haloványabb. Gyanítom, hogy csak egy növekvő tüsző feszít, de biztos, ami tuti lerongyoltam a dokihoz, hogy nézzen meg. Már egy órája várok és könyvet sem hoztam, hogy lekössem a figyelmem, de most ez nem is zavar. Figyelem az embereket magam körül. Igyekszem kiüríteni a fejem. Amikor sikerül végre gondolatok nélkül nézelődnöm, valahogy megváltozik a kép. Minden sokkal fényesebb, szelídebbek az árnyékok, lágyabbak a hangok. Szebbek az emberek. Elönt a szeretet és az öröm. Az öröm, mert élek és itt vagyok. Nevetni támad kedvem, de csak mosolygok, hogy ne nézzenek teljesen hülyének. Úgy látszik a fény utat talált magának a csendben…

Előveszem a naptáram és a mai naphoz írom e sorokat:

Itt és most elegem van mindenféle fájdalomból. Elég volt. Eleget csücsültem a verem alján. A sötétség nem takarhat többé. Nem akarom, hogy vígasztaljanak, én akarok vígaszt nyújtani! Itt és most elindulok felfelé, mert így döntöttem.
Én irányítom az életem.

Végre behívnak a rendelőbe. Előadom a múltba húzó sztorit: három hete, méhenkívüli terhesség miatt műtét történt… blablabla, és most tompa fájdalmat érzek azon az oldalon. Pár perces vizsgálat után beigazólódik a gyanúm: minden rendben, csak működöm!

Jó kedvűen szökdécselek lefelé a lépcsőn. Ma megtörtént. Visszatért a fény, ami igazából el sem veszett! Azért én vigyázni fogok rá(m)…

Advertisements

Címke: ,

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Mi ez?

You are currently reading kiút at panniművek.

Meta

%d blogger ezt kedveli: