a létezés épp elég
december 2, 2010 § Hozzászólás
Egy barátnőm gondolatait szeretném megosztani veletek, melyet egy férfinak címzet. Csak egy nevet vettem ki belőle, semmi mást. Hozzáfűzni sem szeretnék semmit. Csak olvasd és hagyd, hogy megérintsen.
“Tudod, sok emberrel találkoztam életem során, sokakat szeretek. Mindenki hatással volt rám. Formáltak szülők, testvérek, barátok, szerelmek és a gyermekeim.
Úgy érzem el kell mondanom neked, hogy azzal, hogy megismertelek megláttam magam. Nem tudom, hogy van ez. De olyan hatással volt rám személyed/lényed, amit már rég vagy tán soha nem tapasztaltam. Szembesültem önmagammal. Vagyis még mindig tart ez a folyamat. És ez ijesztő, félelmetes, fájdalmas. De jó. Végre megláttam, milyen is vagyok…
És tudod, életünk során sokszor nagy dolgokat szeretnénk tenni. Nagy álmaink, vágyaink vannak. Sokszor érezzük úgy, hogy sehol nem tartunk, egy helyben toporgunk. Semmi nem úgy sikerül, ahogy azt elképzeltük. Valami jót akarunk tenni, ha már élhetünk. És úgy érezzük nem megy.
De rá kellett jönnöm, hogy elég, ha csak vagyunk. Nem kell semmi több. Elég, ha létezünk. Hiszen már lényünkkel tudattalanul segíthetünk egy emberen, úgy, hogy semmit sem mondunk, teszünk.
Nem tudom világos e, amiről írok. Nem is fontos. A lényeg, hogy köszönöm, hogy vagy. Mert ez épp elég.”
(Gergely Anna)
Vélemény, hozzászólás?