jógázgatok

február 28, 2011 § Hozzászólás

Úrja rászoktam a napi jóga gyakorlásra. Elbűvölve figyelem a testem, ahogy napról napra rugalmasabbá és ügyesebbé válik. Egyik napról a másikra képes vagyok megcsinálni egy-egy olyan mozdulatot, amelyről előző nap még csak álmodtam. Tegnap még belefeszültem és fájt is, ma pedig belesimulok és jólesően megpihenek benne.

Figyelem magam. Igyekszem a figyelmem a mozdulatra, testem jelzéseire irányítani. Tudatosítom magamban, hogy melyik izom éppen milyen állapotban van. Tudatosítom az érzést, ahogy a tenyerem a szőnyegre simul, ahogy a hátam ívbe hajlik, a hasizmaim megnyúlnak, tüdőm tágul és összehúzódik, szívem tizet dobban… és ahogy figyelmem kiterjesztem az egész testemre, rájövök, hogy már bőven kitöltöttem azt a minimális időt, melyet egy ászanában eltölteni illik. Egy ideig leköt ez a szemlélődés és átérzem, hogy nem a testem vagyok, csak megtapasztalom, hogy van testem. És milyen kevéssé ismerem! Pedig már megtapasztalom azt is, hogy a gerincemben futkosó, jóleső borzongást némi koncentrációval tudatosan is ki tudom váltani.

Egy idő után azonban elkalandozik a figyelmem. Már a következő ászanára gondolok meg azt követőre… még ezt is, azt is szeretném megcsinálni, amazt pedig kipróbálni. Néha annyira belelkesülök, hogy a jóga nemhogy nyugtatólag hatna rám,  inkább felpörget. Energiáimat még meg kell tanulnom hosszabb időn keresztül kontrollálni. Ilyenkor szoktam a lelkesedésem okozta feszültséget valami izomerősítő gyakorlatban levezetni vagy egy nehezebb egyensúly fejlesztő ászanában egyetlen pontba sűríteni. Hatásos.
Ugyanilyen hatásos az is, ha elmélyítem a légzésem és a figyelmem a szívverésemre irányítom. Egy ilyen mélyebb ki-be légzés közben tisztán éreztem, hogy önmagamat lélegzem ki és be. Belégzéskor bevezetem magam a testembe és amíg bent tartom a levegőt kiterjesztem magam benne. Kilégzéskor kiszabadulok és az újabb belégzést megelőző szünetben teljesen szabad vagyok. Fantasztikus élmény volt ezt megélni!

Észrevettem, hogy egy-egy elmélyültebb jóga gyakorlás után, megnövekszik a tudatosságom. Vagyis gyakrabban vagyok jelen egy-egy pillanatban. Gyakrabban szólal meg bennem a belső hang: “Hol vagy most?”
Ma épp egy email olvasásába kezdtem bele, miközben édes narancsot tömtem a számba. Egyszercsak megszólal a belső lényecske: “Mit csinálsz?” Abbahagyom az olvasást, a rágást, mindent egyszerre. “Döntsd el: olvasol vagy eszel? Egyiket se tudod teljes figyelemmel és odaadással végezni, ha egyszerre cselekszed.”
A narancsot választottam. Aztán elolvastam az emailt is.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Mi ez?

You are currently reading jógázgatok at panniművek.

Meta

%d blogger ezt kedveli: