gyémánt másodszor

március 21, 2011 § 1 hozzászólás

Gyémánt álom

Lelked mélyén ragyogó gyémánt forog körbe-körbe a saját tengelye körül. Belsejéből árad a fény. Úgy működik, akár egy vetítőlencse: amit gondolsz, amit érzel, azt vetíti ki a térbe. Belső világod képzetei így válnak valósággá körülötted.

Reklámok

gayatri mantra száznyolcszor

március 19, 2011 § Hozzászólás

Száznyolcszor elismételt Gayatri mantra után a szívembe nézek és a lányom arcát látom és az ő hangját hallom. Ragyogó mosollyal néz a szemembe: “Anya, szabad vagy!”

Másodjára kapom tőle ezt az üzenetet és végre megértem, hogy itt – köztük – találom meg, amit keresek, akikkel együtt élek és akiket utamba hív az élet. Pontosan ők mutatják meg ki vagyok és ki nem vagyok. Köztük és általuk találom meg a saját utam.
Hogy megtapasztaljam a korlátokat és a korlátok által a SZABADSÁGOT.
Önmagamtól.

itt ahol vagyok

március 18, 2011 § 2 hozzászólás

Nincs más dolgom, mint ott lenni, ahol vagyok.
Ez a gyakorlóterem: itt és most.
Nincs mit keresni, mert minden itt van, ahol vagyok. Nincs hova menni, nincs mit felfedezni saját belső világomon kívül! Amit magam körül látok, az a belső világom kivetülése.
Itthon vagyok: itt és most. A jelenben. Az Egységben. Bennem a világ, bennem a szeretet.

Ez akkor is így van, amikor éppen megfeledkezem róla. És nem bántom magam azért, mert időnként úgy csinálok, mintha nem így lenne…

szeresd, ami van

március 17, 2011 § Hozzászólás

Szeresd magad minden pillanatban. Szeresd magad éppen most, éppen azért, amit érzel, amit teszel, bármi is legyen az. Szeresd, aki ebben a pillanatban vagy! Szeresd magad, ahogy éppen tudod, amennyire tőled telik. Elég a szándék, elég egy gondolatnyi ölelés magadnak… nem kell túláradó szeretetet érezned. Majd jön magától.
Adj egy ölelést magadnak gondolatban, akkor is, ha éppen mérges vagy, akkor is, ha éppen szomorú vagy, akkor is, ha üvöltesz kínodban és a hajad égnek áll. Ha nincs más, hát éppen azért szeresd magad, mert üvöltesz. Csak vigyél az üvöltésedbe egy cseppnyi szeretetet és máris elkezded áthangolni magad a szeretet rezonanciájára.

Bárhogy is érzel, állj meg egy pillanatra és öleld át magad azért, amit éppen érzel vagy teszel. Ezzel rögtön el is fogadod a pillanatot olyannak, amilyen és a szeretet szándékával magasabb rezgésszintre kapcsolsz. Sose feleledkezz meg a szeretetről, bárhol is jársz, bármit is teszel.

A napokban akadt a kezembe egy pici könyvecske: Werner Ablass: Ne szenvedj, szeress! Szívből ajánlom mindenkinek 🙂
Hogy szerethesd, ami VAN és lehess, AKI VAGY!

+ egy kis lélekemelő koktél nektek 🙂

+ egy kis olvasnivaló lusta embereknek, akik a megvilágosodást keresik 🙂

éntelen-ni

március 11, 2011 § Hozzászólás

Te vagy valaki. Én vagyok valaki. Önnönvalónk egy és ugyanaz, mégsem látjuk egymást és egymásban önmagunkat. Különálló személyiségekként tekintünk egymásra. A tér-idő elválasztó képzete azonban csak addig feszül közénk, míg rá nem ébredünk önmagunk teljességére és ezáltal létezésünk egységére.

Valódi lényemmel szeretnék hozzád szólni. Legbelsőbb, isteni lényemen keresztül szeretnék kapcsolódni hozzád. Személyiségem álarcát levetve, teljességemet megélve nézni rád és látni… a benned megnyilvánuló önnönvalóval összekacsintani.

De hogyan tehetném ezt meg, ha még nem ébredtem tudatára valódi önmagamnak? Talán, ha a szívemen keresztül elindulok befelé…

Szeretnék Én Te lenni.

éntelen lenni

éntelenni

….

Újra és újra ugyanarról írok. Az egyetlen valódi vágy az Egységre való törekvés lenne?

a szív útján járva

március 9, 2011 § Hozzászólás

Kardom a bátorság, pajzsom a hit, erőm a szeretet.
Ez jut eszembe, amikor a szív útján járó ember fejével gondolkozom. Olyan lett ez a mondat, mintha valami csatába vonulásról volna szó. Pedig minden harc csak képzet és minden csatában csak önmagaddal vívsz meg. Még a csatamező is saját teremtményed.

Ha nincs bátorságod, nincs hited és a szívedben sincs szeretet: elveszhetsz.
Ám még akkor is vigyáznak rád odafent, ha nem érzed és csak vaksin bolyongsz a homályban. Akkor is úgy vezetnek a láthatlan erők, hogy egyszer – évek vagy életek múlva – de végleg visszatérsz önmagadba.

És amikor visszatérsz, rájössz, hogy se pajzs, se kard nem kell… csak hagyni, hogy te legyél a szeretet.

áhh ez most egy kicsit kesze-kusza lett…

amikor táncolok

március 3, 2011 § Hozzászólás

Amikor táncolok minden lehetséges.
Amikor táncolok szabad vagyok és szabadon élem meg az érzéseimet. Feloldom őket, feloldódom bennük és elengedem őket. És táncolom önmagammal a cha-cha-chat, a szambát, táncolom a szerelmet. Dehogy egyedül! A világgal táncolom ilyenkor, az épp elég nekem. Táncolok harcot, égi madarat, táncolok békét, lágy folyót. Táncolok perzselő napot, vágtázó lovat. Amit táncolok, azt játszom. Amit játszom: én vagyok.
Amikor táncolok minden lehetséges. Mert a táncom játék és átadom magam neki. Nem félek, mert játszom és táncom úgy irányítom, ahogy akarom. Szabadon, nem szól bele senki sem. Pont úgy, ahogy jó nekem.

Táncolnom kéne az életem. És játszanom úgy, hogy élvezzem.

Hol vagyok?

You are currently viewing the archives for március, 2011 at panniművek.