gyermeki emlékek

március 2, 2011 § Hozzászólás

Ma felsejlett bennem két régi emlék. Gyermekkoromban valahogy fel tudtam gyorsítani és le tudtam lassítani a tér-idő érzékelésemet. Vagyis mindent, ami bennem és körülöttem történt. Eleinte csak úgy megtörtént velem, hogy minden felgyorsult, minden mozdulat, minden beszéd és gondolat, ami belőlem vagy másokból indult ki, később tudatosan is be tudtam lépni ebbe az állapotba. Időnként ijesztő volt, ezért aztán leszoktam róla és be is zárult ez a dimenzió.

Máskor pedig a legváratlanabb időpontokban és minden előzmény nélkül hihetetlen boldogság áramlott belém a mellkasomon keresztül. Olyan mennyei öröm érzés… Sosem tudtam az okát és mindig annyira megérintett, hogy legszívesebben sírva fakadtam volna. Mostanában időnként újra érzem, de már halványan derengő, belső képekkel kiegészítve.

Egyébként teljesen normális vagyok 😀 Bár ez is csak nézőpont kérdése.

De: “Minden őrült azt hiszi magáról, hogy normális.”
(Paulo Coelho)

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Mi ez?

You are currently reading gyermeki emlékek at panniművek.

Meta

%d blogger ezt kedveli: