camino 21.nap

május 29, 2011 § 1 hozzászólás

Gondolatok az Uton.

Az elmult napokban a mezeta vegelathatatlan ronasagait rottuk, hosszu-hosszu siksagokon at. A legjobb lehetoseg a gondolkodasra es a nem gondolkodasra.
Villar de Mazarife fele gyalogolunk. Az ut nagyon nyugodt, keso delutan van mar, a zarandokok tobbsege mar a szallasokon pihen. Sokaig egyforma a taj, csak a vegtelen mezoket latni, sehol egy haz vagy bar. Nagyon boldog, bekes hangulatban gyalogolok. Meg mindig vannak fajdalmaim, de mar felul kerekedtem rajtuk. Azt mondom magamnak: tegy ugy mintha nem fajna semmid! Ahol fajdalom van, ott feszultseg van, hat lazits! Ugy is teszek, es egy pillanat mulva ellazulnak az izmaim es fajdalom nelkul lepkedem tovabb.
Halas vagyok az utert, halas vagyok a dombokert, a felhokert, a fakert, a napfenyert,  a tarsakert es a sok-sok szeretetert, mosolyert, amit az uton kapok. Halas vagyok, hogy a fajdalmak ellenere is tudok gyalogolni es egeszeges, eros vagyok.  Halas vagyok, mert elvezem az utat, elvezem a gyaloglast. Boldog vagyok, csak mert letezem.

Azt gondoltam a caminon konnyu dolga van a vandornak, mert sarga nyilak mutatjak az utat, szinte lehetetlen eltevedni. De az eletben nincsenek sarga nyilak… aztan rajottem, hogy tevedek. Az eletben is vannak jelek, csak meg kell tanulnod felismerned oket. Meg kell teremtened magadban a csondet, hogy meghallhasd a valaszokat, el kell bambulnod, hogy meglasd a nyilakat… Tudom, tisztan ereztem a bizonyossagot: vannak es lesznek jelek az eletben is es eszre is fogom venni oket.

Azon gondolkozom, hogy itt az uton mit szamit ki irta a Himnuszt, mit szamit tudom-e mi Uganda fovarosa (Kampala)? Mit szamit milyen autod van? Mit szamit mi a hivatasod es mennyi a fizetesed? Mit szamit, milyen szinu a hajad es a borod? Semmit. Nem szamit.
Csak az szamit, hogy tudod-e az egyik labad tenni a masik utan a fajdalmaid ellenere is. Csak az szamit, tudsz-e hinni a celban, akkor is, ha ugy erzed sosem ersz oda. Az szamit tudsz-e bizni abban, hogy lesz mit enned, lesz hol aludnod ma is. Az szamit, hogy tudsz-e hinni abban, hogy az univerzum gondoskodik rolad!
Az szamit, konnyu vagy nehez-e a szived? Es ha nehez, akkor el tudod-e engedni a serelmeket, le tudod-e tenni lelked sulyat az ut szelen?
Csak az szamit, hogy tudod-e elvezni az utat a nehezsegek ellenere is! Ha tudod elvezni a gyaloglast, a hetkoznapokat, akkor kepes vagy a boldogsagra. Kepes vagy a szeretni az utadat, kepes vagy szeretni az eleted. Kepes vagy szeretni onmagad es masokat…

Astorga. 460. km
Ez egy hosszu szakasz volt, 32 km-t gyalogoltam. Szerencsere volt egy kedves, kis alberuge a varos szelen, ami nem volt benne az utikonyvemben. Egyszeruen nem volt erom tovabb menni a tervezett nagy szallasra. Masnap reggel konstataltam, hogy ha nekem fel kellett volna menni a dombra a nagy szallasra, akkor az albergue elott szepen elterultem volna, mint egy kivenhedt csiga, aki a haza ala szorult, csak en a zsakom alatt rekedtem volna. Hat ezt megusztam.

Rabanal del Camino elott csoda tortent velunk. Esofelhok gyulekeztek, hamarosan csoporogni kezdett az eso. A falu meg mindig legalabb fel kilometerre volt, tul messze ahhoz, hogy behuzodjunk valahova az eso idejere. Ekkor mar kb. 20 km volt mogottunk, kezdtunk igen csak faradtak lenni. Segitsegert fohaszkodtam:
– Istenem, segits!
– Mondd, mit akarsz? Mondd ki!
– Hat azt, hogy ket percen belul jojjon valaki kocsival es vigyen el minket Foncebadonig! Koszonom.
Eppen meglattunk egy nyitott gazdasagi epuletet, ugy gondoltuk oda beszaladunk felvenni az esokabatjainkat, amikor megjelent mogottunk egy auto es latva minket lelassitott. Gyorsan jeleztunk, hogy alljon meg. Nagyon kedves par ult az autoban, mondtak, hogy  nagyon szivesen elvisznek minket Foncebadonba. Az eso mar szakadt. Ket perc sem telt el a keresem ota. Tiz perc mulva mar az albergueban voltunk es vegre pihenhettunk.

Ma korahajnalban fent voltam mar a Cruz de Ferron, vartuk a napfelkeltet. Csodalatos volt. A nap folyaman atkeltunk a leoni hegyeken, es delutan erkeztem Ponferradaba. 513. km Pamplonatol, meg 202 km van hatra.

Reklámok

camino 13. nap

május 22, 2011 § Hozzászólás

Carrion de los Condes. 310. km

Mostanra teljesen beszippantott az ut. Eletem a gyaloglas. Ezt csinalom nap, mint nap, ezek a hetkoznapok. Teljesen mas vilag. Peregrino menu, sajtos szendvicsek, ossze-visszaallo haj, barna vegtagok es fej, egyre viseletesebb bakancs, toretlen lelkesedes.

A testem megerosodott, elegendo 8-10 kilometerenkent megallni es szusszanni. Egyik nap mar annyira konnyunek ereztem a zsakom, hogy megalltam ellenorizni nem esett-e le rola valami, de nem. Azert mennyei erzes levenni, sulyok nelkul gyalogolni olyan erzes, mintha lebegnek. Terdeim is sokkal jobban vannak, de minden napra kijut valamilyen fajdalom, de az ember ezt is megtanulja kezelni.

Kedden erkeztem Burgosba, pihenot terveztem masnapra. A  magyar csapat egy resze tovabb ment, ketten velem maradtak: Lara (Judit), 49 eves no, akivel nagyon egy huron pendulunk es Gergo, a svajci magyar srac. A pihenonapbol fel nap lett, nem birtunk magunkkal, delben elhagytuk Burgost, de csak a 10 km-re levo Tardajos falucskaig mentunk. Ez a minicsapat nagyon jol mukodik, egyutt vesszuk meg az utravalot, aztan elosztjuk, ez lenyegesen gazdasagosabb megoldas.

Eljott az a pillanat, hogy mar nem aggodom reggelente, vajon lesz-e szallasom, mert mindig van valahogy. Neha mar azt sem nezem meg, hova is megyek, csak megyek. Minden nap uj, minden nap egy csoda.

Meg az utazas elott letoltottem Varga Lorant honlapjarol az o utmutatojat. Lorant egy Hasonlatot hasznal az Utra. Azt mondja, hogy a Camino=Kis Elet. Vagyis, amint a caminon, ugy az eletben. Es ez igaz is.

camino 6. nap

május 14, 2011 § 2 hozzászólás

Santo Domingo de la Calzada. A 145. km, legalabbis nekem. Az elso esos nap. Az elso gyogyito siras.

5.20-kor indultam Najerabol, meg sotet volt, fejlampaval battyogtunk egymas mellett Judittal. 11 ora utan par perccel ertunk be a 20 km-re fekvo Santo Domingo varosaba es a zarandokut legregebbi szallasara, a Cofradia de Santo-ba.
Tegnap ota elegge faj a bal terdem, terdszoritoval gyalogoltam. Azert igy is eleg jo iramot tudtam magamnak diktalni. Igyekeztem minel termeszetesebben mozogni, hogy ne terheljem tul a masik labam is a fajdalom miatt. Feluton jarhattunk, amikor szemerkelni kezdett az eso, aztan mar szakadt, es fujt a szel.

A nap kezdeten nagyon fajt a labam, hol a sarkam, hol a terdem… igyekeztem masra figyelni es nem a fajdalomra, ez a taktika mindig segit. Azert eljott a holtpont, amikor mar total elegem volt az esobol, szelbol, sarbol, testi kinokbol… es akkor feljottek belolem reg eltemetett lelki serelmek. A fizikai fajdalom mindig kihozza a jol rejtegetett lelki nyugoket.
Most kezdem erezni a camino hatasat. A szenvedesben lehetoseged van lebontani az egodat, lehetoseged van megtisztitani magad a mult fajdalmaitol, lehetoseged van melyrehato kerdeseket feltenni magadnak. Es ha jol figyelsz valaszokat is kapsz.

Holtpont es siras utan megnyugodva lepkedtem tovabb. Az eso mosta az arcom, de en halas voltam erte, olyan volt mint az egi simogatas, mintha lemosta volna rolam a haragos, fajdalmas gondolatokat es erzeseket. Halas voltam, hogy a fajo labacskaim ellenere tudok gyalogolni es itt lehetek az Uton! Es jott a bekesseg…

A szallason ujra talalkoztam ujdonsult barataimmal, magyarokkal, olaszokkal, franciakkal… es meg ki tudja hany nemzetisegu zarandok van itt. Egy angol ur 11 naciot szamolt ossze. Orom veluk minden nap ujra talalkozni es udvozolni egymast.

Egyikuk egy kozepkoru, olasz ur, Angelo, Milanobol. Nagyon kedves, mindig udvozol, megkerdezi hogy vagyok, probalunk beszelgetni, de o nem beszel angolul, en meg nem beszelek sem olaszul, sem franciaul, igy leginkabb csak mutogatunk es jokat nevetunk az egeszen.

Tegnapelott bevallaltam, hogy a magyarok ruhait (az enyemeimmel egyutt persze) kiszedem a szaritogepbol, mialatt ok elmentek setalni. Meglepeteskent osszehajtogattam nekik, aminek nagyon megorultek. Cserebe nekem nem kellett fizetnem a mosasert-szaritasert, kaptam egy almat es egy eletmento orias szendvicset. Ma Angelo szolt, hogy este foznek egy nagy adag spagettit, tartsak veluk. Hat igy megy ez itt. Ha adsz, akkor kapsz. Eleinte fura volt, hogy itt az uton mindenki milyen konnyen ad a masiknak, es le kell gyurnod magadban a tavolsagtarto, civilizalt vilagunk altal rad ragasztott szokasaidat es meg kell tanulnod elfogadni, nem csak adakozni! Engedd meg magadnak, hogy segitsenek es adjanak neked! Engedd meg, hogy szeressenek…

Olyanok a zarandokok egyutt, mint egy nagy csalad 🙂

camino 4.nap

május 12, 2011 § 2 hozzászólás

Ez most ekezetek nelkuli bejegyzes lesz, mert Spanyolorszagbol irok. Jelen pillanatban Logronoban vagyok, a kiindulasi ponttol, Pamplonatol 95 km-re.
Minden nap mas. Az elso gyorsan eltelt, kellemes volt, este meditalos, a masodik nap szenvedtem, mint a kutya, mert annyira huzta a vallam a zsak, a harmadik nap nagyon jo volt, sok zarandokkal beszelgettem es meg magyarokkal is talalkoztam. A mai nap ismet eleg nyogosre sikerult.

Tegnap Estella utan az elso kaptaton eppen a puloverem gyomoszoltem a zsakomba, amikor elment mellettem egy holgy, akinek a zsakjan magyar zaszlo diszelgett. Rogton rakoszontem: – Jo reggelt!
Annyira megorultunk egymasnak, hogy majdnem eltevedtunk, ha nem kialtanak utanunk, hogy rossz iranyba megyunk.

A gyaloglas faraszto, napi 20-30 km kozotti tavokat megyek. A zsakom kb. 8-9 kg, a kaja es a viz mennyisegetol fuggoen. Masodik nap jol feltankoltam gyumolccsel, amit aztan hamarosan at is pakoltam a gyomromba, mert annyira nehez volt cipelni. Aznap jo darabig nem voltam ehes. Egy ido utan megtanulod mennyi kajat es vizet vigyel magaddal az egyes szakaszokra – nem sokat.

A testnek megvan a maga bolcsessege, erdemes hallgatni ra. Itt ezt is megtanulja az ember. Semmilyen allapot, akar jo, akar rossz, nem tart orokke!  Sosem lehetsz igazan biztos benne, hogy mikor tor rad a fajdalom, es mikor mulik el… nagyon gyorsan valtoznak a dolgok.  Egyszer elemedben vagy, nem faj semmid, jol haladsz, aztan feljajdulsz es ugy erzed meg kell allnod. Allj is meg, hallgass oda, mit mond a tested, a belso hangod!  Azt figyeltem meg, ha kigyullad a veszjelzom es megallok, leveszem a zsakom, atmozgatom a testem, pihenek ket-harom percet, feltoltodom es ujult erovel tudok tovabbmenni. Nincs ertelme foloslegesen szenvedni. A fajdalom akar teljesen el is mulhat. (kiveve a talp fajdalmat… 🙂  Amugy a labam jol van, az izomlaz elmult, csak a talpparnacskaim nyignak. Bar 3-3 tapasz van minket labamon, de csak megelozeskeppen.

Egyik alkalommal az ut szelen massziroztam a talpam, amikor odajott hozzam egy olasz holgy es zsakomra erositett turaszandaljaimra mutatott. Azt mondta, ha ezekben gyalogolnek, nem fajna ennyire a labam. Mondtam neki, hogy koszi, majd kiprobalom. Vegul tegnap Los Argos elott 5 km-rel tettem egy probat. Es lass csodat! Mennyei erzes volt! Bakancsaimat felerositettem a zsakra, aztan uccu neki, mentem tovabb. Azert a harmincadik kilometer mar szandalban sem volt kellemes. Ma is megtortent a bakancs-szandal valtas akcio. 
Mellesleg nem a gyaloglas nehez, hanem a zsak. Ma kifejezetten lassu tempoban haladtam, ilyen sulyokkal es fajos talppal nem ment gyorsabban. Mellettem neha elszaguldott egy-egy zarandok. Ami a zarandokokat illeti, tobbseguk 50 feletti, keves a fiatal, de mindannyian egy csalad tagjai vagyunk!

Most ennyi, nem tudom mikor irok legkozelebb 🙂

útravalóm

május 7, 2011 § 3 hozzászólás

I am on my way…

Hasta la vista! 🙂
Majd jövök…

Phil Collins: On my way

.
Tell everybody I’m on my way
New friends and new places to see
With blue skies ahead, yes I’m on my way
And theres no where else I’d rather be

Tell everybody I’m on my way
And I’m loving every step I take
With the sun beating down, yes I’m on my way
And I can’t keep this smile off my face

Cause there’s nothing like, seeing each other again
No matter what the distance between
And the stories we tell, will make you smile
Or really lifts my heart

So tell’em I’m on my way
New friends and new places to see
And to sleep under the stars and could ask for more
With the moon keeping watch over me

Not the snow nor the rain, can change my mind
The sun will come out, wait and see
And the feeling of the wind
In your face can lift your heart

Oh… there’s no where I’d rather be
Cause I’m on my way now
Well and true
I’m my way there
I’m on my way now

Tell everybody I’m on my way
I just can’t wait to be there
With blue skies ahead, yes I’m on my way
And nothing but good times to share

So tell everybody I’m on my way
And I just can’t wait to be home
With the sun beating down yes I’m on my way
And nothing but good times to show

I’m on my way
Yes, I’m on my way

közel és távol

május 5, 2011 § 1 hozzászólás

Felettünk ugyanaz a Nap, ugyanaz a Hold mindenütt.
A világ egyetlen pontba sűrűsödik ott, ahol Te vagy.

Hol vagyok?

You are currently viewing the archives for május, 2011 at panniművek.