camino 21.nap

május 29, 2011 § 1 hozzászólás

Gondolatok az Uton.

Az elmult napokban a mezeta vegelathatatlan ronasagait rottuk, hosszu-hosszu siksagokon at. A legjobb lehetoseg a gondolkodasra es a nem gondolkodasra.
Villar de Mazarife fele gyalogolunk. Az ut nagyon nyugodt, keso delutan van mar, a zarandokok tobbsege mar a szallasokon pihen. Sokaig egyforma a taj, csak a vegtelen mezoket latni, sehol egy haz vagy bar. Nagyon boldog, bekes hangulatban gyalogolok. Meg mindig vannak fajdalmaim, de mar felul kerekedtem rajtuk. Azt mondom magamnak: tegy ugy mintha nem fajna semmid! Ahol fajdalom van, ott feszultseg van, hat lazits! Ugy is teszek, es egy pillanat mulva ellazulnak az izmaim es fajdalom nelkul lepkedem tovabb.
Halas vagyok az utert, halas vagyok a dombokert, a felhokert, a fakert, a napfenyert,  a tarsakert es a sok-sok szeretetert, mosolyert, amit az uton kapok. Halas vagyok, hogy a fajdalmak ellenere is tudok gyalogolni es egeszeges, eros vagyok.  Halas vagyok, mert elvezem az utat, elvezem a gyaloglast. Boldog vagyok, csak mert letezem.

Azt gondoltam a caminon konnyu dolga van a vandornak, mert sarga nyilak mutatjak az utat, szinte lehetetlen eltevedni. De az eletben nincsenek sarga nyilak… aztan rajottem, hogy tevedek. Az eletben is vannak jelek, csak meg kell tanulnod felismerned oket. Meg kell teremtened magadban a csondet, hogy meghallhasd a valaszokat, el kell bambulnod, hogy meglasd a nyilakat… Tudom, tisztan ereztem a bizonyossagot: vannak es lesznek jelek az eletben is es eszre is fogom venni oket.

Azon gondolkozom, hogy itt az uton mit szamit ki irta a Himnuszt, mit szamit tudom-e mi Uganda fovarosa (Kampala)? Mit szamit milyen autod van? Mit szamit mi a hivatasod es mennyi a fizetesed? Mit szamit, milyen szinu a hajad es a borod? Semmit. Nem szamit.
Csak az szamit, hogy tudod-e az egyik labad tenni a masik utan a fajdalmaid ellenere is. Csak az szamit, tudsz-e hinni a celban, akkor is, ha ugy erzed sosem ersz oda. Az szamit tudsz-e bizni abban, hogy lesz mit enned, lesz hol aludnod ma is. Az szamit, hogy tudsz-e hinni abban, hogy az univerzum gondoskodik rolad!
Az szamit, konnyu vagy nehez-e a szived? Es ha nehez, akkor el tudod-e engedni a serelmeket, le tudod-e tenni lelked sulyat az ut szelen?
Csak az szamit, hogy tudod-e elvezni az utat a nehezsegek ellenere is! Ha tudod elvezni a gyaloglast, a hetkoznapokat, akkor kepes vagy a boldogsagra. Kepes vagy a szeretni az utadat, kepes vagy szeretni az eleted. Kepes vagy szeretni onmagad es masokat…

Astorga. 460. km
Ez egy hosszu szakasz volt, 32 km-t gyalogoltam. Szerencsere volt egy kedves, kis alberuge a varos szelen, ami nem volt benne az utikonyvemben. Egyszeruen nem volt erom tovabb menni a tervezett nagy szallasra. Masnap reggel konstataltam, hogy ha nekem fel kellett volna menni a dombra a nagy szallasra, akkor az albergue elott szepen elterultem volna, mint egy kivenhedt csiga, aki a haza ala szorult, csak en a zsakom alatt rekedtem volna. Hat ezt megusztam.

Rabanal del Camino elott csoda tortent velunk. Esofelhok gyulekeztek, hamarosan csoporogni kezdett az eso. A falu meg mindig legalabb fel kilometerre volt, tul messze ahhoz, hogy behuzodjunk valahova az eso idejere. Ekkor mar kb. 20 km volt mogottunk, kezdtunk igen csak faradtak lenni. Segitsegert fohaszkodtam:
– Istenem, segits!
– Mondd, mit akarsz? Mondd ki!
– Hat azt, hogy ket percen belul jojjon valaki kocsival es vigyen el minket Foncebadonig! Koszonom.
Eppen meglattunk egy nyitott gazdasagi epuletet, ugy gondoltuk oda beszaladunk felvenni az esokabatjainkat, amikor megjelent mogottunk egy auto es latva minket lelassitott. Gyorsan jeleztunk, hogy alljon meg. Nagyon kedves par ult az autoban, mondtak, hogy  nagyon szivesen elvisznek minket Foncebadonba. Az eso mar szakadt. Ket perc sem telt el a keresem ota. Tiz perc mulva mar az albergueban voltunk es vegre pihenhettunk.

Ma korahajnalban fent voltam mar a Cruz de Ferron, vartuk a napfelkeltet. Csodalatos volt. A nap folyaman atkeltunk a leoni hegyeken, es delutan erkeztem Ponferradaba. 513. km Pamplonatol, meg 202 km van hatra.

Reklámok

§ Egy hozzászólás ehhez: camino 21.nap

  • Györgyi szerint:

    Húúúú, már eljutottál a vaskeresztig!
    A bűneid megbocsátattak.
    Az út további része legyen könnyed, hiszen itt letettél mindent.
    Buen Camino az út további részéhez!

    Lélekben veled és a többi magyar lánnyal vagyok!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Mi ez?

You are currently reading camino 21.nap at panniművek.

Meta

%d blogger ezt kedveli: