peregrinos

június 22, 2011 § 3 hozzászólás

Az Úton nem számított honnan jöttél, milyen színű a bőröd. Nem számított mennyi pénzt keresel, cégvezető vagy-e vagy gyári munkás. Egyenrangúak voltunk mindannyian. Tudtuk, hogy mindenki ugyanarra tart, ugyanaz a célunk. Szeretettel és toleranciával viseltettünk egymás iránt. Köszöntünk egymásnak. Segítettünk egymásnak, bíztattuk egymást, hogy sikerülni fog, meg tudjuk csinálni és együtt vagy külön, de célba érünk. Tisztában voltunk vele, hogy mindannyian vándorok vagyunk. Peregrinos.

Itt az életben, mintha ennek nyoma sem lenne. Nem figyelünk egymásra, lenézzük a másikat, nem segítünk, lökdösődünk, irigykedünk. Sokszor még köszönni is elfelejtünk. Pedig itt is igaz, főleg itt, hogy mindannyian vándorok vagyunk és egy irányba tartunk: boldogok szeretnénk lenni.

Lényegünket nézve ugyanabból az anyagból gyúrtak minket. Mindannyian lelkek vagyunk és az egységre törekszünk. Mindannyian egyetlen Lélek részei vagyunk és az Egységben vagyunk.
Vedd észre. Lásd meg.

Advertisements

  • Györgyi szerint:

    Ezen már én is sokat gondolkodtam, hogy miért vagyunk ilyenek….
    Ha “úton” vagyunk önmagunk vagyunk.
    Ha “itthon” vagyunk mások vagyunk.

    Az egyik legnagyobb lecke, folyamatosan önmagunk lenni.

  • Úton szerint:

    Ugyan nem az én blogom, hogy válaszoljak; nem is jártam az Úton, de a név kötelez. 🙂

    Szerintem a kulcs ez a mondat:
    “Tisztában voltunk vele, hogy mindannyian vándorok vagyunk.”

    És ebből következően, mindenféle tárgyalástechnikai ismeretek nélkül mindenki “termeli” a win-win helyzeteket.

    • annipanni76 szerint:

      Igen, valóban az a kulcs, hogy ott az Úton mindannyian tudatában voltunk a vándorságunknak. Az életben szerintem ezt úgy hívják, hogy tudatosság. És hát mi mással lehetne win-win helyzetet teremteni, mint tudatossággal? (gondolom a “win” itt nem a windows oprendszert jelenti :D)
      Valóban az egyik legnagyobb kihívás minden helyzetben emlékezni arra, hogy ki is vagy valójában. De csak a valódi lényed szemszögéből leszel képes az életed átlátni. (Haha, mondom ezt én, aki simán belemerül a szerepeibe és ezeknek a szerepeknek a kisebb-nagyobb nyűgjeibe, még el is hiszem sokszor, hogy mindez valóság 🙂 )
      Ez a vándorság lényege is, és a camino lényege is. Ott egy hasonlatot kapsz: camino = kis élet.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Mi ez?

You are currently reading peregrinos at panniművek.

Meta

%d blogger ezt kedveli: