a pillangó útja

június 28, 2011 § Hozzászólás

Egy étterem sátras teraszán üldögéltem és jó ízűen falatoztam, amikor észrevettem egy gyönyörű pillangót, aki hiába próbált kijutni a sátor fóliázott tetőablakán. Nem vette észre, hogy oldalt nyitva van az ajtó. Határozottan nekirepült a fólia ablaknak, majd az egyik asztalra zuhant. Láthatóan megviselte az ütközés, de rövid pihenő után, feltápászkodott, megrázogatta a szárnyait és újra felrepült a fény felé, ahol a szabadulást remélte. A fény valóságos volt, de az út járhatatlan ebben az irányban. Talán két percig is röpködöt újra és újra a fóliának ütközve, míg kimerülten le nem ereszkedett a padlóra az ajtóval szemben. A legmélyebb pontra. Úgy tetszett kívülről nézve, mintha lihegne, láthatóan belefáradt a kisérletezésbe.
Ott a nyitott ajtó előtted!
– drukkoltam neki magamban – Érezd a fuvallatot! Ahol a szellő jár, ott ki tudsz menni! Majd felém fordult, szárnyait ismét rezegtetni kezdte. Jaj, az nem jó irány! – gondoltam magamban, de ekkor vettem csak észre, hogy mögöttem is van egy nyitott ajtó! Ő is meglátta. Gyerünk! Ott vár a szabadság! És huss, egyszer csak felszállt és határozott iránytartással repült ki mellettem az ajtón. Sikerült neki, kiszabadult! Boldogan néztem utána, ahogy eltünt a magasban.

Ilyenek vagyunk mi is, mint ez a pillangó. Szeretnénk megoldani egy problémát, egy helyzetet, és az elménkkel ki is találjuk, hogy ez miként lehetséges. Aztán ragaszkodunk, ahhoz az egy úthoz, mert látni véljük mögötte a fényt. A fény valóban ott van, de az út lehet, hogy járhatatlan. Úrja és újra nekifutunk, akadályokba ütközünk, talán meg is sérülünk. Nem vesszük észre, hogy egy másik úton tárva-nyitva vár a megoldás. Aztán jön a mélypont. És a megadás. A megadással végre elengeded az egyetlen úthoz való ragaszkodást. Az elengedéssel lehetőséget adsz a többi útnak, hogy megnyilvánulhasson. És akkor egyszer csak rájössz, észreveszed a nyitott ajtót és a fényt, ami eddig is ott volt és várt rád. Ott volt, ahol nem is vártad! Sokszor onnan jön a fény, ahonnan nem is számítasz rá!

Valahol mindig van egy nyitott ajtó! Van kiút!

Számíts a csodára! 🙂

“A legmélyebb mélység legalsó pontján vehetsz lendületet a legmagasabb Cél felé. A legsötéteb sötétség méhében benne szunnyad az Isteni Fény magja. Mikor a fordulat beáll, és egyik irány felváltja a másikat, a különbség még észrevétlen. ” (Szepes Mária: A vörös oroszlán)

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Mi ez?

You are currently reading a pillangó útja at panniművek.

Meta

%d blogger ezt kedveli: