visszavagyok és gondolok

augusztus 30, 2011 § Hozzászólás

Bárhová megyek magammal visszem önmagam. Előlem nincs menekvés. Mehetek én hegynek, völgynek, kavargó metropolisznak, mindenhová velem jönnek a gondolataim, egóm hülyeségei és a kisördögöm riogatásai. Egy helyet kivéve: ez a hely a Csend, a Béke, a Szív… vagy mondhatnám egy szóval: Isten. Az otthonom.

Jóban kell lennem önmagammal, különben hogyan is tudnék jóban lenni másokkal és a világgal? Hiszen a világom a gondolataim és az érzéseim kivetülése. A világ én vagyok. Nem lehet ujjal mutogatni másra, hogy ezt ő tette, ezt meg ő és ő… én csak áldozat vagyok. Hát nem. Amit adok, azt kapom. Amit hiszek, azt látom.

Ha valakinek adok egy mosolyt vagy egy simogatást, akkor azt a világnak adom. Nem csak neki, neked is. És magamnak főleg. Lehet, hogy a szeretet ölelő karjai másképp jutnak vissza hozzád és a mosoly is másik arcról tükröződik vissza, mint ahonnan vártad, de mindig visszajut.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Mi ez?

You are currently reading visszavagyok és gondolok at panniművek.

Meta

%d blogger ezt kedveli: