megengedem

szeptember 29, 2011 § 5 hozzászólás

Isten személvel akartam látni, de túl mélyen álltam a problémában. Lentről nem látszik az, ami fentről átlátható. Látni és tudni akartam melyik a helyes út, mit kell tennem.
Elfogadom, hogy nem értek és nem látok semmit innen, ahol vagyok. Elfogadom, hogy nem értem az érzéseim változását. Megértem, hogy önmagam rabja vagyok, egy magam teremtette helyzetben.

Látni akartam, de ha nem megy, hát nem látok.
ELFOGADNI akarom, ami van és ELENGEDNI azt, amit gondolok és érzek, BEENGEDNI azt, ami jönni akar. Megengedni és beengedni azt az utat, amit Isten nekem szán. Félreállni, hogy megtörténhessen a csoda.

Az igazság az, hogy nem tudom mitévő legyek, nem tudom melyik a legjobb út, nem tudom mi vár rám.
Az igazság az, hogy annyi érzés, annyi gondolat kavarog bennem és körülöttem, hogy teljesen összezavarodtam.
Az igazság az, hogy sok minden fáj, sok mindentől félek és vannak gyengeségeim.
Az igazság az, hogy nem tudok semmit.

Az igazság az, hogy most megengedem magamnak ezt a nem tudást.
Mert van, Aki tud mindent. És Őt kérem meg, hogy vezessen.

Üres vagyok. És ez az üresség a legjobb, mert megkönnyebbülök benne.
A gondolatok és érzések csak jönnek és mennek, de nem tudnak megtapadni. Ebben az ürességben érzem, hogy nem vagyok egyedül. Talán ez az üresség mégis inkább valami, ami kitölt. Nem tudom megnevezni.

Nem az érzéseim és nem a gondolataim vagyok. A szeretet vagyok. Amikor meg tudom élni ezt és csak szeretek: nem akarok semmit és nem vagyok senki, aki itt a földön valakinek látszik. Csak VAGYOK. Nem akarok múltat és jövőt, csak élem a jelen varázslatát. Ami ilyenkor történik teljességgel kívül esik a látható világon és mégis Egy vele.

Reklámok

kérdés

szeptember 13, 2011 § 3 hozzászólás

Ki az, aki nem engedi meg, hogy az légy, aki vagy?

a káosz közepén

szeptember 13, 2011 § Hozzászólás

Hálás vagyok a káosznak, mert esélyt ad a rendrakásra. Esélyt a változásra és az újjászületésre. A káosz értem van. Az életem értem van.

Veres Krisztát idézem, megfogott ez a két gondolat:

“Bármilyen szituáció is jelenik meg az életedben, az mindenképpen adni akar neked egy ajándékot. De csak akkor tudja odadni, ha abbahagyod az ellenállást, elfogadod a szituációt és hátradőlsz a történésben.

Minden szituáció, amiben nem érzed magad komfortosan magában hordozza annak lehetőségét, hogy pontosítsd a vágyaidat, és ezzel máris elindulsz a testet öltésük felé. De ehhez ki kell lépned az ellenállásból, abból, hogy azt ismételgeted mit nem akarsz, és át kell irányítani a fókuszod arra, amit helyettük szeretnél.”

Hol vagyok?

You are currently viewing the archives for szeptember, 2011 at panniművek.