sokadik bejegyzés

január 17, 2012 § 3 hozzászólás

Elegem van ebből az önismereti tréningből, amit nap, mint nap játszom magamban. Elegem van a félelmeimből, a berögzült minták ijesztgetéseiből, a folyamatos agyalásból, mert az elme mindig mindennek az értelmét keresi. Semmi mást nem akarok csak élvezni az életet, egyszerűen csak létezni. Élni a nap, a hold és a csillagok alatt, ki és belélegezni önmagam.

Nem akarok karriert építeni. Nem akarok maradandót alkotni és híres lenni. Egyszerűen csak élvezni akarom az alkotás örömét. Csak szeretnék eggyé válni az alkotással, hagyni, hogy magával ragadjon az áramlata és én magam legyek a kép, a szó, a dal vagy a mozdulat. Ott és akkor, amikor éppen alkotok. Csak tenni akarom és nem elmélkedni rajta.

Szeretnék dobolni, táncolni, hennázni, kalligráfiába mélyedni, festeni, énekelni, jógázni, kézenállni, síelni, játszani, szeretkezni, nevetni… Szaladni a széllel, futni a vízzel, hallgatni Gaia szívének dobbanásait és a talpam alatt érezni lelkének lüktetését… együtt szállni a madarakkal és messzi földeket bejárni. Egyszerűen csak boldogan létezni.

Örömben élni nap, mint nap. Ennyi csak.

változások

január 11, 2012 § Hozzászólás

Most nem tudom, hogy írjak-e vagy válasszam-e inkább a csöndet. Talán bölcsebb lenne a csöndet választani.
Sok minden változott. Kívül-belül. Annyi minden! Az új élethelyzet sok újdonságot vonz. Vár az ismeretlen!

Nem tudom, talán mégiscsak bölcsebb lenne hallgatni. Hagy formálódjon ez az új élet. Egy évvel ezelőtt hallgattam a szívemre és tavaly májusban elmentem a Caminora. És minden megváltozott. A változások fájdalommal is járnak sokszor. Néha nehéz elfogadni, hogy amikor a szíved vágyát követed elkerülhetetlenül fájdalmat okozol másoknak.. Én sem tudtam elkerülni. Ezért olyan nehéz írni erről.

Nem is írok.. Aki ismer, tudja miről beszélek.

De mégis leírom azt, hogy boldogan dobog a szívem, mert úgy érzem végre rátaláltam a saját utamra! Úgy érzem magam, mint az a vándor, aki a Caminon voltam! Sosem tudom, mit hoz a holnap.. bár néha félek, de egyre erősebben bízom, bízom önmagamban és az Életben! Hiszen az életem értem van, akármi történik… Az egész egy nagy utazás és csak rajtam múlik mit hozok ki belőle.

Csak egyszerűen le akarom írni, hogy boldog vagyok, hogy élek és vagyok, aki vagyok! Ennyi.

És még annyit, hogy ma tartottam élesben először gyerekjóga órát. Tizennégy ovis részére! Hangos volt, de jóó! Áááá 🙂 Köszönöm!

Namaste

Hol vagyok?

You are currently viewing the archives for január, 2012 at panniművek.