belső árnyak

február 1, 2012 § 1 hozzászólás

Néha rám tör a félelem. Van, amire nézni fájdalmas.
A gyomrom összeszorul. Tudom, nem a másik ember tehet róla, hiszen ő csak tükröt tart felém. Én nem vagyok megbékélve azzal, amit önmagam sötét árnyaiból vetítek rá. Tudom, át kellene ölelnem szeretettel ezt a démont. Másképp nézni rá. Egy lehetőségként arra, hogy feloldjak, elengedjek valamit, ami már nem az enyém, ami többé már nem szolgál. Semmi félelmetesebb nincsen önmagamnál, a saját félelmeimnél. Az egyetlen akadály az úton csak én magam vagyok, semmi más.
De hát ez csodálatos! Hiszen így mindig kéznél van a megoldás: önmagam!
El kell indulni befelé, akkor is, ha fáj, ha rossz látni, amit ott találsz. Ne félj, ez csak képzet! Ha belsőd fényével beburkolod, szertefoszlik a sötétség és félelmed helyébe a megkönnyebbülés és az öröm lép.

A béke.

Advertisements

§ Egy hozzászólás ehhez: belső árnyak

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Mi ez?

You are currently reading belső árnyak at panniművek.

Meta

%d blogger ezt kedveli: