vegyétek tudomásul

február 9, 2012 § Hozzászólás

Nem vagyok tündér. Ugyanolyan ember vagyok, mint ti: rendelkezem jó és rossz oldallal egyaránt. Meg van bennem mindennek a két oldala. Tudok kedves és utálatos is lenni. Tudok halkan suttogni és kiabálni is. Tudok simogatni. És ütni is..

Az vagyok, ami éppen vagyok. Ezen nincs mit szépíteni, nincs mit elvenni és nincs mit hozzáadni.

Minden megvan bennem.

Ahogy benned is.

Reklámok

belső árnyak

február 1, 2012 § 1 hozzászólás

Néha rám tör a félelem. Van, amire nézni fájdalmas.
A gyomrom összeszorul. Tudom, nem a másik ember tehet róla, hiszen ő csak tükröt tart felém. Én nem vagyok megbékélve azzal, amit önmagam sötét árnyaiból vetítek rá. Tudom, át kellene ölelnem szeretettel ezt a démont. Másképp nézni rá. Egy lehetőségként arra, hogy feloldjak, elengedjek valamit, ami már nem az enyém, ami többé már nem szolgál. Semmi félelmetesebb nincsen önmagamnál, a saját félelmeimnél. Az egyetlen akadály az úton csak én magam vagyok, semmi más.
De hát ez csodálatos! Hiszen így mindig kéznél van a megoldás: önmagam!
El kell indulni befelé, akkor is, ha fáj, ha rossz látni, amit ott találsz. Ne félj, ez csak képzet! Ha belsőd fényével beburkolod, szertefoszlik a sötétség és félelmed helyébe a megkönnyebbülés és az öröm lép.

A béke.

sokadik bejegyzés

január 17, 2012 § 3 hozzászólás

Elegem van ebből az önismereti tréningből, amit nap, mint nap játszom magamban. Elegem van a félelmeimből, a berögzült minták ijesztgetéseiből, a folyamatos agyalásból, mert az elme mindig mindennek az értelmét keresi. Semmi mást nem akarok csak élvezni az életet, egyszerűen csak létezni. Élni a nap, a hold és a csillagok alatt, ki és belélegezni önmagam.

Nem akarok karriert építeni. Nem akarok maradandót alkotni és híres lenni. Egyszerűen csak élvezni akarom az alkotás örömét. Csak szeretnék eggyé válni az alkotással, hagyni, hogy magával ragadjon az áramlata és én magam legyek a kép, a szó, a dal vagy a mozdulat. Ott és akkor, amikor éppen alkotok. Csak tenni akarom és nem elmélkedni rajta.

Szeretnék dobolni, táncolni, hennázni, kalligráfiába mélyedni, festeni, énekelni, jógázni, kézenállni, síelni, játszani, szeretkezni, nevetni… Szaladni a széllel, futni a vízzel, hallgatni Gaia szívének dobbanásait és a talpam alatt érezni lelkének lüktetését… együtt szállni a madarakkal és messzi földeket bejárni. Egyszerűen csak boldogan létezni.

Örömben élni nap, mint nap. Ennyi csak.

változások

január 11, 2012 § Hozzászólás

Most nem tudom, hogy írjak-e vagy válasszam-e inkább a csöndet. Talán bölcsebb lenne a csöndet választani.
Sok minden változott. Kívül-belül. Annyi minden! Az új élethelyzet sok újdonságot vonz. Vár az ismeretlen!

Nem tudom, talán mégiscsak bölcsebb lenne hallgatni. Hagy formálódjon ez az új élet. Egy évvel ezelőtt hallgattam a szívemre és tavaly májusban elmentem a Caminora. És minden megváltozott. A változások fájdalommal is járnak sokszor. Néha nehéz elfogadni, hogy amikor a szíved vágyát követed elkerülhetetlenül fájdalmat okozol másoknak.. Én sem tudtam elkerülni. Ezért olyan nehéz írni erről.

Nem is írok.. Aki ismer, tudja miről beszélek.

De mégis leírom azt, hogy boldogan dobog a szívem, mert úgy érzem végre rátaláltam a saját utamra! Úgy érzem magam, mint az a vándor, aki a Caminon voltam! Sosem tudom, mit hoz a holnap.. bár néha félek, de egyre erősebben bízom, bízom önmagamban és az Életben! Hiszen az életem értem van, akármi történik… Az egész egy nagy utazás és csak rajtam múlik mit hozok ki belőle.

Csak egyszerűen le akarom írni, hogy boldog vagyok, hogy élek és vagyok, aki vagyok! Ennyi.

És még annyit, hogy ma tartottam élesben először gyerekjóga órát. Tizennégy ovis részére! Hangos volt, de jóó! Áááá 🙂 Köszönöm!

Namaste

karácsonyra

december 23, 2011 § 1 hozzászólás

Ha már egyszer kalligráfiát tanulok…

Legyen béke a szívetekben karácsonykor!

Boldogat!

színjáték

november 7, 2011 § Hozzászólás

Már Shakespeare is megmondta:
“Színház az egész világ. És színész benne minden férfi és nő: Fellép s lelép: s mindenkit sok szerep vár Életében…”

Színjáték az egész! Illúzió, amit elhiszek és szenvedek tőle, amikor azonosulok vele. Pedig nem létezik semmi más csak a szeretet. Valódi lényemet tekintve nem vagyok se anya, se feleség, se grafikus és Panni sem. Nem vagyok egyik szerepem sem. Valódi lényem szavakkal nem fejezhető ki. Vagyok, aki vagyok.

És itt be is zárhatnám a blogot, mert az igazságról nem tudok többet mondani, csak ismételném magam meg az összes könyvet, amit olvastam. Minden ugyanarról szól. Az igazság kimondhatatlan. Érezd és tapasztald meg! És sose feledd ki vagy valójában, életed legsötétebb óráiban pedig főleg!

Amúgy a szerepekkel semmi baj. Ha már kiosztottál magadra párat, éld meg és élvezd, hogy játszhatod. Csak emlékezz rá, hogy egyik sem Te vagy. Lehetőleg minden pillanatban 🙂 Van, aki azt mondja, ez egyszerű. Vagy csak elhisszük, hogy nehéz…

nem vers

október 25, 2011 § Hozzászólás

a most öröme elég kell, hogy legyen
a most az egyetlen valóság

itt bennem
az örök csendben
szívem dobban
ki és belélegzem önmagam

Hol vagyok?

You are currently browsing the belőlem category at panniművek.