hiszek egy…

június 20, 2012 § Hozzászólás

hiszek egy csodálatos világban,
ahol a sebek begyógyulnak, a fájdalom elmúlik, a gondok ködbe vésznek
él bennem egy halvány emlék a világról, ahol béke van, öröm és szeretet
élnek is ott mindenféle mesebeli, furcsa lények

hiszek a megbocsájtásban
hiszek a kegyelemben
hiszek a szíved erejében
hiszek a békében

amióta az eszemet tudom hiszek ebben
pedig az események látszólag sokszor az ellenekzőjét tanúsítják
különösen mostanában
mégis egyre erősebben hiszek benne

HISZEK A SZERETET EREJÉBEN

végül nem marad más

nem vers

október 25, 2011 § Hozzászólás

a most öröme elég kell, hogy legyen
a most az egyetlen valóság

itt bennem
az örök csendben
szívem dobban
ki és belélegzem önmagam

megengedem

szeptember 29, 2011 § 5 hozzászólás

Isten személvel akartam látni, de túl mélyen álltam a problémában. Lentről nem látszik az, ami fentről átlátható. Látni és tudni akartam melyik a helyes út, mit kell tennem.
Elfogadom, hogy nem értek és nem látok semmit innen, ahol vagyok. Elfogadom, hogy nem értem az érzéseim változását. Megértem, hogy önmagam rabja vagyok, egy magam teremtette helyzetben.

Látni akartam, de ha nem megy, hát nem látok.
ELFOGADNI akarom, ami van és ELENGEDNI azt, amit gondolok és érzek, BEENGEDNI azt, ami jönni akar. Megengedni és beengedni azt az utat, amit Isten nekem szán. Félreállni, hogy megtörténhessen a csoda.

Az igazság az, hogy nem tudom mitévő legyek, nem tudom melyik a legjobb út, nem tudom mi vár rám.
Az igazság az, hogy annyi érzés, annyi gondolat kavarog bennem és körülöttem, hogy teljesen összezavarodtam.
Az igazság az, hogy sok minden fáj, sok mindentől félek és vannak gyengeségeim.
Az igazság az, hogy nem tudok semmit.

Az igazság az, hogy most megengedem magamnak ezt a nem tudást.
Mert van, Aki tud mindent. És Őt kérem meg, hogy vezessen.

Üres vagyok. És ez az üresség a legjobb, mert megkönnyebbülök benne.
A gondolatok és érzések csak jönnek és mennek, de nem tudnak megtapadni. Ebben az ürességben érzem, hogy nem vagyok egyedül. Talán ez az üresség mégis inkább valami, ami kitölt. Nem tudom megnevezni.

Nem az érzéseim és nem a gondolataim vagyok. A szeretet vagyok. Amikor meg tudom élni ezt és csak szeretek: nem akarok semmit és nem vagyok senki, aki itt a földön valakinek látszik. Csak VAGYOK. Nem akarok múltat és jövőt, csak élem a jelen varázslatát. Ami ilyenkor történik teljességgel kívül esik a látható világon és mégis Egy vele.

szeretetben

augusztus 31, 2011 § Hozzászólás

Ha most szeretlek, akkor valahol már léteznie kellett ennek a szeretetnek, ami most összeköt minket. Az örökkévalóságban, a mindent összekötő Egységben. Ez a szeretet már létezett, mielőtt fizikai szemem megpillantott volna… Nem egyszerűen csak megszerettelek. Mindig is szeretetben voltam veled, és most rád ismertem.

van, ami van

augusztus 26, 2011 § Hozzászólás

Eszter barátnőm verse, annyira megtetszett, hogy megosztom veletek:

 

egy vagyok a pillanattal
a mostban a sorsommal
a forrással összefolyva
létezésemben ellazulva
istenben, istenként, istennel
magamat megosztva áramolva

múlt nélkül és jövő nélkül
illúzió mentes vanságban
vágyat, szándékot nélkülözve
ős-tiszta valóságban

megértem
az van, ami van
vagyok, ami vagyok

elfogadom
az van, ami van
vagyok, ami vagyok

megengedem
az van, ami van
vagyok, ami vagyok

világra nyitott virág
kegyelemmel teli
pillanatgyöngyöket
fűzök sorra egymás után
s csendem mélységében
végtelenné növekszik hálám

(Eszter)

peregrinos

június 22, 2011 § 3 hozzászólás

Az Úton nem számított honnan jöttél, milyen színű a bőröd. Nem számított mennyi pénzt keresel, cégvezető vagy-e vagy gyári munkás. Egyenrangúak voltunk mindannyian. Tudtuk, hogy mindenki ugyanarra tart, ugyanaz a célunk. Szeretettel és toleranciával viseltettünk egymás iránt. Köszöntünk egymásnak. Segítettünk egymásnak, bíztattuk egymást, hogy sikerülni fog, meg tudjuk csinálni és együtt vagy külön, de célba érünk. Tisztában voltunk vele, hogy mindannyian vándorok vagyunk. Peregrinos.

Itt az életben, mintha ennek nyoma sem lenne. Nem figyelünk egymásra, lenézzük a másikat, nem segítünk, lökdösődünk, irigykedünk. Sokszor még köszönni is elfelejtünk. Pedig itt is igaz, főleg itt, hogy mindannyian vándorok vagyunk és egy irányba tartunk: boldogok szeretnénk lenni.

Lényegünket nézve ugyanabból az anyagból gyúrtak minket. Mindannyian lelkek vagyunk és az egységre törekszünk. Mindannyian egyetlen Lélek részei vagyunk és az Egységben vagyunk.
Vedd észre. Lásd meg.

egyben

április 28, 2011 § 1 hozzászólás

Nem lehetsz közelebb vagy távolabb.
Nem lehetsz több vagy kevesebb.
Az Egységben nincs közel és távol, nincs több vagy kevesebb.
Az Egységben nincs kettő.
Csak Egy van.

És az végtelen…

——–

lazíts 🙂

Hol vagyok?

You are currently browsing the EGY category at panniművek.