színjáték

november 7, 2011 § Hozzászólás

Már Shakespeare is megmondta:
“Színház az egész világ. És színész benne minden férfi és nő: Fellép s lelép: s mindenkit sok szerep vár Életében…”

Színjáték az egész! Illúzió, amit elhiszek és szenvedek tőle, amikor azonosulok vele. Pedig nem létezik semmi más csak a szeretet. Valódi lényemet tekintve nem vagyok se anya, se feleség, se grafikus és Panni sem. Nem vagyok egyik szerepem sem. Valódi lényem szavakkal nem fejezhető ki. Vagyok, aki vagyok.

És itt be is zárhatnám a blogot, mert az igazságról nem tudok többet mondani, csak ismételném magam meg az összes könyvet, amit olvastam. Minden ugyanarról szól. Az igazság kimondhatatlan. Érezd és tapasztald meg! És sose feledd ki vagy valójában, életed legsötétebb óráiban pedig főleg!

Amúgy a szerepekkel semmi baj. Ha már kiosztottál magadra párat, éld meg és élvezd, hogy játszhatod. Csak emlékezz rá, hogy egyik sem Te vagy. Lehetőleg minden pillanatban 🙂 Van, aki azt mondja, ez egyszerű. Vagy csak elhisszük, hogy nehéz…

Reklámok

kérdés

szeptember 13, 2011 § 3 hozzászólás

Ki az, aki nem engedi meg, hogy az légy, aki vagy?

a pillangó útja

június 28, 2011 § Hozzászólás

Egy étterem sátras teraszán üldögéltem és jó ízűen falatoztam, amikor észrevettem egy gyönyörű pillangót, aki hiába próbált kijutni a sátor fóliázott tetőablakán. Nem vette észre, hogy oldalt nyitva van az ajtó. Határozottan nekirepült a fólia ablaknak, majd az egyik asztalra zuhant. Láthatóan megviselte az ütközés, de rövid pihenő után, feltápászkodott, megrázogatta a szárnyait és újra felrepült a fény felé, ahol a szabadulást remélte. A fény valóságos volt, de az út járhatatlan ebben az irányban. Talán két percig is röpködöt újra és újra a fóliának ütközve, míg kimerülten le nem ereszkedett a padlóra az ajtóval szemben. A legmélyebb pontra. Úgy tetszett kívülről nézve, mintha lihegne, láthatóan belefáradt a kisérletezésbe.
Ott a nyitott ajtó előtted!
– drukkoltam neki magamban – Érezd a fuvallatot! Ahol a szellő jár, ott ki tudsz menni! Majd felém fordult, szárnyait ismét rezegtetni kezdte. Jaj, az nem jó irány! – gondoltam magamban, de ekkor vettem csak észre, hogy mögöttem is van egy nyitott ajtó! Ő is meglátta. Gyerünk! Ott vár a szabadság! És huss, egyszer csak felszállt és határozott iránytartással repült ki mellettem az ajtón. Sikerült neki, kiszabadult! Boldogan néztem utána, ahogy eltünt a magasban.

Ilyenek vagyunk mi is, mint ez a pillangó. Szeretnénk megoldani egy problémát, egy helyzetet, és az elménkkel ki is találjuk, hogy ez miként lehetséges. Aztán ragaszkodunk, ahhoz az egy úthoz, mert látni véljük mögötte a fényt. A fény valóban ott van, de az út lehet, hogy járhatatlan. Úrja és újra nekifutunk, akadályokba ütközünk, talán meg is sérülünk. Nem vesszük észre, hogy egy másik úton tárva-nyitva vár a megoldás. Aztán jön a mélypont. És a megadás. A megadással végre elengeded az egyetlen úthoz való ragaszkodást. Az elengedéssel lehetőséget adsz a többi útnak, hogy megnyilvánulhasson. És akkor egyszer csak rájössz, észreveszed a nyitott ajtót és a fényt, ami eddig is ott volt és várt rád. Ott volt, ahol nem is vártad! Sokszor onnan jön a fény, ahonnan nem is számítasz rá!

Valahol mindig van egy nyitott ajtó! Van kiút!

Számíts a csodára! 🙂

“A legmélyebb mélység legalsó pontján vehetsz lendületet a legmagasabb Cél felé. A legsötéteb sötétség méhében benne szunnyad az Isteni Fény magja. Mikor a fordulat beáll, és egyik irány felváltja a másikat, a különbség még észrevétlen. ” (Szepes Mária: A vörös oroszlán)

kapaszkodó

április 21, 2011 § 9 hozzászólás

Valakit szeretni jó kapaszkodó lehet, mert amikor szeretsz, úgy érzed élsz… úgy érzed van miért élned. Van kiért élned. Úgy érzed szükség van rád.
Nem lehet, hogy ez is csak egy illúzió, amibe azért kapaszkodsz, hogy fontosnak érezd az életed és ne legyen hiányérzeted? Talán az életed önmagában nem fontos? Hiszen a másik ember eltűnhet, elhagyhat és magadra maradsz. Akkor mi lesz? Akkor majd úgy érzed nincs kit szeretni és nem ér az egész semmit…

De ott vagy Te! Igazából sose volt ott más… Csak Te!

Mert mindenki más, a szeretteid, a barátaid, a játszótársaid, benned élnek!
A szívedben.

Úgyhogy kezdd magaddal: szeresd magad, szeresd a létezésed és a világod megtelik szeretettel. Végül mindent megértesz.

“A szeretet csodálatos jelenség, hiszen ha te szeretsz, magadnak okozol vele örömet.” (Osho)

párbeszéd

április 15, 2011 § 1 hozzászólás

Az alábbi párbeszéd zajlott le köztem és egy barátnőm között. Bármelyikünk lehetne a kérdező és a választ adó is.

– Ami olyan fontos volt rég, az hogyan tud így megváltozni?

– Benned ugyanúgy fontos maradt, csak most más emberhez, más helyzethez kapcsolódik. Ha azt vesszük, hogy minden és mindenki Egy, akkor tulajdonképpen nem változott semmi, csak a formák. De a formák mulandóak, csak a lényegük örök, mely nincs térhez és időhöz kötve.

– Igaznak tűnik, de akkor a másik ember nem számít… csak az én világom?

– Ha minden Egy akkor, amit a másikkal teszel, azt magaddal teszed… Számít és mégsem számít, mert a te gondolataid, a te hozzáállásod határozza meg, hogy mit látsz a másikban. Mindenki önmagát látja a tükörben.

– Elgondolkodtató, amit mondasz… De ilyen alapon soha nem tudom meg, hogy ki a másik? Mi a valódi énje?

– Megtudod, ha megismered a saját valódi lényedet. A másik ember épp úgy nem azonos az egójával, ahogy Te sem vagy az. Az csak a forma, melyben megnyilvánulsz. Meg kell figyelned és meg kell ismerned az egódat, ahhoz, hogy mögé láthass.

– Ezek után felmerül a kérdés: ki vagyok én?

– Pontosan. Ez a legfontosabb kérdés. Ha megtalálod a választ, mindent tudni fogsz – mondják az okosok 🙂

– Te már tudod a választ?

– Csak sejtem, hogy mit kéne tudnom… bár voltak már pillanataim, amikor fellebbent a függöny, de még nem… még nem éltem meg önmagam teljességét. Miközben tudom, hogy valójában most is teljes vagyok és minden pillanatban lehetőségem volna ezt megélni. Az egész életutad lehetőséget ad erre.

– Nem tudom mi az, hogy teljesség. Csak azt, hogy kerek-e a világ vagy sem, jó nekem vagy épp nem… A lehetőség igaz, de sokat filózni ezen veszélyes, mert épp a lehetőség röppen el, nem?

– Ahogy mondod… Az életet nem kitalálni kell, hanem élni.

“Minél mélyebbre jutsz önmagadban, annál közelebb jutsz mások szívéhez. Ez a kettő ugyanaz, mert a te szíved és a másiké nem nagyon különbözik egymástól. Ha érted a saját lényedet, érted mindenki lényét.” (Osho)

gyémánt másodszor

március 21, 2011 § 1 hozzászólás

Gyémánt álom

Lelked mélyén ragyogó gyémánt forog körbe-körbe a saját tengelye körül. Belsejéből árad a fény. Úgy működik, akár egy vetítőlencse: amit gondolsz, amit érzel, azt vetíti ki a térbe. Belső világod képzetei így válnak valósággá körülötted.

szeresd, ami van

március 17, 2011 § Hozzászólás

Szeresd magad minden pillanatban. Szeresd magad éppen most, éppen azért, amit érzel, amit teszel, bármi is legyen az. Szeresd, aki ebben a pillanatban vagy! Szeresd magad, ahogy éppen tudod, amennyire tőled telik. Elég a szándék, elég egy gondolatnyi ölelés magadnak… nem kell túláradó szeretetet érezned. Majd jön magától.
Adj egy ölelést magadnak gondolatban, akkor is, ha éppen mérges vagy, akkor is, ha éppen szomorú vagy, akkor is, ha üvöltesz kínodban és a hajad égnek áll. Ha nincs más, hát éppen azért szeresd magad, mert üvöltesz. Csak vigyél az üvöltésedbe egy cseppnyi szeretetet és máris elkezded áthangolni magad a szeretet rezonanciájára.

Bárhogy is érzel, állj meg egy pillanatra és öleld át magad azért, amit éppen érzel vagy teszel. Ezzel rögtön el is fogadod a pillanatot olyannak, amilyen és a szeretet szándékával magasabb rezgésszintre kapcsolsz. Sose feleledkezz meg a szeretetről, bárhol is jársz, bármit is teszel.

A napokban akadt a kezembe egy pici könyvecske: Werner Ablass: Ne szenvedj, szeress! Szívből ajánlom mindenkinek 🙂
Hogy szerethesd, ami VAN és lehess, AKI VAGY!

+ egy kis lélekemelő koktél nektek 🙂

+ egy kis olvasnivaló lusta embereknek, akik a megvilágosodást keresik 🙂

Hol vagyok?

You are currently browsing the neked is category at panniművek.