színjáték

november 7, 2011 § Hozzászólás

Már Shakespeare is megmondta:
“Színház az egész világ. És színész benne minden férfi és nő: Fellép s lelép: s mindenkit sok szerep vár Életében…”

Színjáték az egész! Illúzió, amit elhiszek és szenvedek tőle, amikor azonosulok vele. Pedig nem létezik semmi más csak a szeretet. Valódi lényemet tekintve nem vagyok se anya, se feleség, se grafikus és Panni sem. Nem vagyok egyik szerepem sem. Valódi lényem szavakkal nem fejezhető ki. Vagyok, aki vagyok.

És itt be is zárhatnám a blogot, mert az igazságról nem tudok többet mondani, csak ismételném magam meg az összes könyvet, amit olvastam. Minden ugyanarról szól. Az igazság kimondhatatlan. Érezd és tapasztald meg! És sose feledd ki vagy valójában, életed legsötétebb óráiban pedig főleg!

Amúgy a szerepekkel semmi baj. Ha már kiosztottál magadra párat, éld meg és élvezd, hogy játszhatod. Csak emlékezz rá, hogy egyik sem Te vagy. Lehetőleg minden pillanatban 🙂 Van, aki azt mondja, ez egyszerű. Vagy csak elhisszük, hogy nehéz…

Reklámok

nem vers

október 25, 2011 § Hozzászólás

a most öröme elég kell, hogy legyen
a most az egyetlen valóság

itt bennem
az örök csendben
szívem dobban
ki és belélegzem önmagam

nem csak piac

október 11, 2011 § Hozzászólás

Ma reggel a piacon vásároltam. Mikor megérkeztem egy pillanatra megálltam az árusok között átgondolni, hogy mit is szeretnék venni. Gyorsan végig pörgettem magamban: alma, banán, karfiol, padlizsán… Ahogy végére értem a felsorolásnak és elmémben egy pillanatnyi csönd lett, körbenéztem. Már évek óta járok erre a piacra, de még sosem láttam így. Körös körül, mindenütt színes gyümölcsöktől és zöldségektől roskadozó az állványokat láttam. (Nahát! Ki gondolta volna! De:) Elképesztő BŐSÉG tárult a szemem elé!! Minden olyan RAGYOGÓ lett hirtelen és túlzás nélkül mondhatom, hogy belül dalra fakadtam, olyan örömérzés és hála kerített a hatalmába, hogy része lehetek ennek a bőségnek!

Pedig alapjában véve minden ugyanolyan volt, mint eddig. Nem újult meg a piac, nem lett több vagy szebb az áru.

Minden ugyanaz volt, én voltam a különbség. Ugyanazt nézve másképp láttam. Máshová állítottam a fókuszt.

Ennyi. Minden rajtam múlik.

megengedem

szeptember 29, 2011 § 5 hozzászólás

Isten személvel akartam látni, de túl mélyen álltam a problémában. Lentről nem látszik az, ami fentről átlátható. Látni és tudni akartam melyik a helyes út, mit kell tennem.
Elfogadom, hogy nem értek és nem látok semmit innen, ahol vagyok. Elfogadom, hogy nem értem az érzéseim változását. Megértem, hogy önmagam rabja vagyok, egy magam teremtette helyzetben.

Látni akartam, de ha nem megy, hát nem látok.
ELFOGADNI akarom, ami van és ELENGEDNI azt, amit gondolok és érzek, BEENGEDNI azt, ami jönni akar. Megengedni és beengedni azt az utat, amit Isten nekem szán. Félreállni, hogy megtörténhessen a csoda.

Az igazság az, hogy nem tudom mitévő legyek, nem tudom melyik a legjobb út, nem tudom mi vár rám.
Az igazság az, hogy annyi érzés, annyi gondolat kavarog bennem és körülöttem, hogy teljesen összezavarodtam.
Az igazság az, hogy sok minden fáj, sok mindentől félek és vannak gyengeségeim.
Az igazság az, hogy nem tudok semmit.

Az igazság az, hogy most megengedem magamnak ezt a nem tudást.
Mert van, Aki tud mindent. És Őt kérem meg, hogy vezessen.

Üres vagyok. És ez az üresség a legjobb, mert megkönnyebbülök benne.
A gondolatok és érzések csak jönnek és mennek, de nem tudnak megtapadni. Ebben az ürességben érzem, hogy nem vagyok egyedül. Talán ez az üresség mégis inkább valami, ami kitölt. Nem tudom megnevezni.

Nem az érzéseim és nem a gondolataim vagyok. A szeretet vagyok. Amikor meg tudom élni ezt és csak szeretek: nem akarok semmit és nem vagyok senki, aki itt a földön valakinek látszik. Csak VAGYOK. Nem akarok múltat és jövőt, csak élem a jelen varázslatát. Ami ilyenkor történik teljességgel kívül esik a látható világon és mégis Egy vele.

kérdés

szeptember 13, 2011 § 3 hozzászólás

Ki az, aki nem engedi meg, hogy az légy, aki vagy?

a káosz közepén

szeptember 13, 2011 § Hozzászólás

Hálás vagyok a káosznak, mert esélyt ad a rendrakásra. Esélyt a változásra és az újjászületésre. A káosz értem van. Az életem értem van.

Veres Krisztát idézem, megfogott ez a két gondolat:

“Bármilyen szituáció is jelenik meg az életedben, az mindenképpen adni akar neked egy ajándékot. De csak akkor tudja odadni, ha abbahagyod az ellenállást, elfogadod a szituációt és hátradőlsz a történésben.

Minden szituáció, amiben nem érzed magad komfortosan magában hordozza annak lehetőségét, hogy pontosítsd a vágyaidat, és ezzel máris elindulsz a testet öltésük felé. De ehhez ki kell lépned az ellenállásból, abból, hogy azt ismételgeted mit nem akarsz, és át kell irányítani a fókuszod arra, amit helyettük szeretnél.”

szeretetben

augusztus 31, 2011 § Hozzászólás

Ha most szeretlek, akkor valahol már léteznie kellett ennek a szeretetnek, ami most összeköt minket. Az örökkévalóságban, a mindent összekötő Egységben. Ez a szeretet már létezett, mielőtt fizikai szemem megpillantott volna… Nem egyszerűen csak megszerettelek. Mindig is szeretetben voltam veled, és most rád ismertem.