rímségek

Rímségek

 

Vihar után

csend van,
ringat a béke,
fény villan:
ébred a lélek

**

 

Hajnal

csend zördül
éj pördül
álom illan
föld moccan
kisbogárka röppen
harmatcseppek törnek
köd pereg
fény siklik
az ég alján felizzik
szél remeg
illat leng

aztán már reggel lett

**

 

Veled vagy nélküled

Esőcseppek, mint gyöngyszemek
Csillannak meg a sötétben,
Egy sárga lámpácska fényénél,
S apró szikrákkal mosolyognak feléd.

Eső dallama töri meg a hűvös csendet,
Egyedül vagyok és mégis veled,
De messzi vagy, mint a holdfény,
S az árnyékod suhan el a tegnap éjjelén.

Kinn állok az őszi esőben,
Lámpák fényei úsznak az utak tükrében,
Mint könnyek mossák arcom a vízcseppek,
Tegnap veled voltam, de ma nélküled.

**

Beteg vers

köhög és fuldokol,
kapálódzik, mint az őrült
és birtokol

közre fog, rímre kényszerít,
a balga pszihopata!
a gyönyörtől alélva felnyerít,
s egy bolond álmát vihogja

szenvedéllyel szemembe néz,
azt hiszi nem bírok ellene,
édes szívekkel tömöm a képét
és bódultan elalszik vele

**

Nézem, ahogy alszol

Miközben alszol, én csak nézlek Téged,
Figyelem, ahogy egy hajszál a homlokodra téved,
Fellibbenti egy szusszanás, aztán még egy,
S mostanra már száz másik is melléje lépett.

Óvlak, mintha a gyermekem volnál,
S elkergetem fejed fölül a sóvárgó bogárkát,
Elringatnálak, hogy álmod legyen szép,
De csak nézlek, ahogy alszol,
Felriasztanálak, hogy ölelj még,
de félek, hogy megharagszol.

Jaj, csak el ne aludjak én is!
Az idő velünk oly gyorsan repülne el!
Feléd fordulok, s átölellek mégis,
S mint mackóját a gyermek, szívedre veszel.

**

Lehetnél…

Lehetnél sebesen futó felhő az égen,
Hajlongó fűszál egy messzi, illatos réten,
Lehetnél fiatal szellő, ki hajam kócolja,
Bújócskázó napfény, ki ajkaim csókolja.

Lehetnél lassan guruló vízcsepp a testemen,
A hajlataimba kúszó, borzongó lehelet,
Lehetnél szívembe lopózó, titokzatos mélység,
S benne álomból zuhanván önmagamra néznék.

**

Elmés vers

Nem mozdulok,
itt mégsem lehetek,
Elmém börtönébe zárva,
vacogva remegek.

Nem kapcsolódom,
egyedül vagyok, s te bennem,
Nem látlak,
csak nézlek és vaksin kereslek.

**

Csillagok alatt

Beszélgettünk a csillagok alatt,
és te fejem fölé emelted két kezed,
arcom előtt a levegőt körbe simítottad,
mondván, hogy ettől majd szép álmaim lesznek.

Miközben üldögéltünk a csillagok alatt,
arcodnak komolykodó élét figyeltem,
titkosan mosolyra húztad ajkadat:
derültél a csenden, mi köztünk remegett.

És én boldog voltam melletted,
ahogy ültél ott kedvesen mosolyogva,
mégis mikor egy szellő áttáncolt a fejünk felett,
s homlokodból a hajad felhajtotta,

hirtelen oly szomorú lettem,
mert oly messzinek tűntél,
oly távolinak és elérhetetlennek…

és én annyira visszavártalak,
hogy szavaid belevesztek az éjszakába…

**

Szer-elem

benned lélegzem
benned mozdulok
benned ébredek
benned hallgatok

te vagy az Egész
mely én vagyok

**

Vágy

nem akarok semmit,
csak benned lélegezni

nem akarok semmit,
csak benned útrakelni

nem akarok semmit,
csak benned elmerülni

nem akarok semmit,
csak benned felébredni

én-te-len-ni
csendben megérkezni

 

**

 

Tavaszváró

hó hull, eső csepeg
elárasztja a kerteket

csillagok, csillagok
hulljatok, hulljatok!

hó hull, eső csepeg
napfény fut, szél neszez

jöjj tavasz, jöjj velem
melengesd át a lelkemet!

hó hull, eső csepeg
harmat lesz a hópehely

csillagom, csillagom
ragyogj fel a mennyeken!

 

«vissza

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: